Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között
De találkozunk a vegyes karral a munkásétterem 1895. november 17-i avatási ünnepségén is. A kezdeti sikerek ellenére a vegyes kar tiszavirágéletű volt. A nők nem voltak szorgalmas próbajárók, mert 1896. június 3-án Szebenyi karnagy „...panaszt emel, hogy a nők közül igen kevesen járnak dalórákra, sőt a legutóbbi dalórán már egy nő sem vett részt. Elnök oda nyilatkozik, hogy adjunk nekik mostanában egy kis szabadságot, majd egy hó eltelte után egy körözvénnyel összehívjuk és egy morális prédikációt tartunk nekik, hogy a dalórákat szorgalmasan látogassák." Hogy az erkölcsi prédikáció mit tartalmazott, azt nem őrzik a jegyzőkönyvek. Mindenesetre nem volt nagy hatással az érdekeltekre, mert 1896. október 13-án hivatalosan is bejelentették a vegyes kar megszűnését. A vasgyári munkás étterem megnyitása A diósgyőri vasgyár munkáslétszáma 1895-ben már meghaladta a négyezret. A munkáslakások építése megrekedt, az élelmezés akadozott. A gyár vezetősége ezért úgy határoz, hogy mintegy ezer személyt befogadó munkáséttermet építtet, hogy ott a déli ebédszünetben a saját magukkal, vagy a család valamelyik tagjával odahozatott ebédet az asztalok mellett elfogyaszthassák. Az ebédidő alatt előbb vízzel hajtott, majd később elektromos árammal működtetett zeneszekrény szólt, melyet a bejárattól balra helyeztek el. Az épület favázas, egy sortéglás építmény lett. A terem - elsősorban nagyságánál fogva - alkalmassá vált arra, hogy benne az étkezéseken kívül nagyobb tömegek számára különböző rendezvényeket tartsanak. A vasgyári munkásétterem, melynek ünnepélyes megnyitása 1895. november 17-én volt, egészen 1964. augusztus l-ig, tehát hetven évig szolgálta a diósgyőri vasgyár munkásainak, családtagjainak művelését. Ma már csak az idősebb vasgyáriak, a népművelők emlékeiben és fényképekben él a hol „hodály"-nak, hol