Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

Az együttes meghívást kapott az V. Vasas Zenei Fesztiválra is. 1957. november 24-én a Vasas Székházban a „Magyar tájak táncai" című műsorban Náfrádi: Pásztortáncá-val és Szűcs-Tóth: Borsodi szvitjével léptek fel. Második fellépésük december 7-én volt a „Táncjátékok és balladák estjén". Az együttes Petrovics-Tóth: El kell menni katonának és Varga: Tréfás legénytoborzó című számait mutatta be. December 13-án ezeket a borús szavakat olvashattuk a tánckar naplójában: „A mai nap nagyon szomorú nap együttesünk életében. A három gépgyár vezetősége és a Vasas Szakszervezet vezetőségének felelős irányítása alatt álló együttesünk „kistermét" a helyi pártalapszervezet elfoglalta." Az épület új gazdája még hozzájárult, hogy a vasas fesztiválra itt felkészülhessenek, de december 13-án az együttest korábbi helyiségéből kipakolták. 1958. április 16-án átköltöztek egy Nagy Sándor utcai helyiségbe, melyet a Nehézszerszám-gépgyár már korábban kibérelt a Hámán Kató Nőszövetségtől kulturális rendezvények céljára. Itt kezdhette meg az együttes a próbákat májusban. A nagyfokú elkeseredést a VI. Vasas Zenei Fesztiválra szóló meghívás oldotta fel, amire Tóth János-Horváth Kiss László: A csati bíró lánya című borsodi népballada drámai feldolgozásával jelentkeztek. Bikárdi Gyula, a Miskolci Nemzeti Színház segédrendezője volt a segítségükre a színészi játékot is megkövetelő mű betanításában. A feladat felrázta a vezetőség lelkiismeretét, mert újra gondoskodott a népi zenekar és a kórus összehívásáról. A mű 1959. április 18-án a „Baráti kézfogás" című műsor keretében került színpadra. „A műsor kiemelkedő száma volt a diósgyőri vasgyárak Szinvavölgyi Művelődési Otthonának tánccsoportjától látott A csati bíró lánya c. kompozíció, Horváth Kiss László igen jól sikerült, kifejező zenéjére. Tóth János jól fogalmazta meg a halálra táncoltatott lány balladáját. Ki kell emelni a kompozícióból a halálra táncoltatás mozzanatát, mely igen nagy hatással volt a közönségre..." - írja a Néptáncos c. szaklap 1959. évi 3. száma. A feladat teljesítése után újra a kilátástalanság vett erőt az együttesen. Gyengült a fegyelem, sokan elhagyták a tánckart. Grescsák