Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

zőkönyvek tanúsága szerint Szebenyi karnagy e kérését több ízben is megismételte. Problémája viszont első bizonyítéka annak, hogy a dalkör tagjai munkások voltak, hiszen váltott műszakban csak ők jártak dolgozni, a tisztviselők este vagy éjjel nem dolgoztak. Részben a váltóműszak is oka volt annak, hogy a dalárda létszáma 28 főre apadt. Ujabb számokat ezzel a létszámmal tanultak be. Kücken: Induló, Káldi Gy.: Be jó ez a dínom-dánom c. bordal és a Virágnak megtiltani nem lehet című számok kerültek műsorra. Mivel az egyesületnek a megalakulást követő két évben önálló helyisége nincs, a próbákat a gyár területén belül, a bádogosműhely egyik helyiségében tartják. A dalárda megalakulásakor Szebenyi József tiszteletdíját évi 150 koronában állapították meg. Most, miután „... a karmester nem kímél fáradságot az egylet felvirágoztatása előmozdításában és mint ilyen karmester megérdemli, hogy csekély tiszteletdíja felemeltessék." * * * Az Országos Magyar Daláregyesület, mint a polgári dalosegyletek első országos szervezete 1867 óta működött. Egy 1897ben módosított alapszabály 3. §-a szerint „Czélja az egyesületnek az erők egyesítése által a magyar dalt és zeneművészetet emelni és terjeszteni; a magyar dalegyletek érdekeit képviselni, azok működését támogatni." A Jószerencse dalkör 1894. július l-jén lett tagja a szövetségnek és aktívan támogatta annak munkáját. Az 1896. március 22-i közgyűlésen Szebenyi József karnagy képviseli a diósgyőrvasgyári munkásénekkart, a Jószerencse vezetősége pedig memorandumot nyújt be az Országgyűléshez, hogy „...az Országos Dalárszövetséget rendes évi subventióban részesítse". A dalárda első fellépése 1893. július 16-án, a Ládi-erdőben rendezett majálison történt, tehát mintegy négy hónappal a próbák megkezdése után. Ezen első alkalommal a Himnuszt, Mikor