Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

tésnek. A korábbi önálló szimfonikus zenekar is az együttes keretei közé került. Karnagya Szalatsy István, tehetséges budapesti muzsikus lett, aki magával hozta Nagy Ferencné, Komor Ágnes hárfaművészt is. Kettőjük tiszteletdíja, útiköltsége, gyakori szállodaszámlája nagy teher volt a fizetett zenekar mellett. Az együttes, illetve ezen belül a zenekar tervezett műsorpolitikája nem is indokolta hárfaművész rendszeres alkalmazását. Dr. Bánhegyi Lászlót, aki 1945 után folyamatosan irányította és vezényelte a szimfonikus zenekart, a politikai vezetés félreállította. 1951 őszén hoszszabb szakszervezeti iskolára akarták küldeni, gyári beosztása miatt ezt ő nem vállalta. Viszont nyílt titok volt, hogy mellőzésének oka korábbi szociáldemokrata párttagsága volt. A tagtoborzás, a karok és a szervezeti forma kialakítása után a tagság részvétele mellett 1951. október 20-án volt az együttes ünnepélyes megalakulása. Minthogy a szakmai profil - elsősorban a vegyeskar és a szimfonikus zenekar műsorpolitikájában - nemcsak népi jellegű lett, az együttes neve: Diósgyőr-vasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes. Ezt követően minden karnál a szorgalmas tanulás időszaka következett. A vegyes kar, a tánckar és a népi zenekar kifejezetten a következő évre tervezett bemutató előadásra készült. A szimfonikus zenekar a korábban nagyon népszerű hangversenysorozatot tervezett. A négy hangversenyre tervezett bérletsorozatot azonban sok kritika érte, egyrészt a zenekar művészi színvonalát, másrészt a sorozat szervezettségét illetően. Az 1952. április 5-i, harmadik bérleti hangverseny kritikájában többek között a következőket olvashattuk: „... Nem tudjuk, vájjon a gyári közönség vette-e el a zenekar kedvét, vagy a kevés számú próba. A zenekar nem volt eléggé fegyelmezett, nem követte a fiatal, tehetséges Szalatsy István karnagyot dinamikus elgondolásában, de a karnagy sem tartotta elég keményen a gyeplőt... Nem hallgathatjuk el, hogy az együttes vezetésében olyan hiányosságok tapasztalhatók, melyek fékezik az együttes jó munkáját. Maga az a tény, hogy a hangverseny igen gyér hallgatóság előtt zajlott le - nem első esetben - igazolja, hogy