Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

tója biztosította a legszükségesebb felszerelési tárgyak beszerzését. 1949 augusztusában már ezeket olvashattuk róluk: „A SZÍTkultúrmozgalom most már megalapozottan is lendületbe jött... nagy fejlődést jelentett nemcsak a színjátszás, szavalás, hanem főleg a népi tánc területén. A bemutatott Ünnep a gépállomáson című népi tánc már nemcsak komoly ígéret, hanem igen komolyan számbaveendő eredmény is..." (Diósgyőri Munkás, 1949. augusztus 26.) Ezt követően a vidéki agitáció során számos fellépésen vettek részt. Ledolgozván a gyári műszakot, a próbahelyiség udvarán már várta őket a ponyvás teherautó, amely kisebb-nagyobb távolságról sokszor csak az éjszakai órákban tért velük haza. Az eddig eltelt négy esztendő (1946-1949) nagyon rövid idő a mozgalom diósgyőr-vasgyári történetében. De már érzékelhető az a hatás, amely a közös munka, a művészetek megismerése által jelentkezett a fiatalok körében. A bemutatott táncok, a tánc közben énekelt népdalok nem tűntek el nyomtalanul. Amellett, hogy egyre inkább kezdték becsülni a munkát, magát a művészetet is kezdték megismerni, megbecsülni, értékelni nemzeti hagyományainkat. Kezdtek tudatosan kiállni a népi művészetek mellett és szenvedélyesen vitatkoztak azokkal, akik ezt lebecsülték. A közösségi munka egyre jobb hatással volt a zömében fizikai munkás fiatalokra. Az egymással való érintkezés formái csiszolódtak, a lányok-fiúk kapcsolata igaz, baráti lett. Ezek a jelek a táncmozgalom történetében mindvégig nyomon követhetők. Mindeddig két tánccsoport egymás melletti, párhuzamos működését érzékelhettük. Ma már nehéz kideríteni, hogy kiben merült fel a gondolat, hogy „... egyesítve a politikai és a szakmai erőket, meg kell alakítani az egységes diósgyőri tánckart". A SZIT helyi vezetői, Komáromi Lajos és Pataki László egyetértettek a gondolattal. A Táncszövetség, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa is egyetértett ezzel, annál is inkább, mert a két csoport között egészségtelen rivalizálás, ellentét kezdett kialakulni. 1950. július 29-én hívták össze az egyesülést elhatározó értekezletet. A döntést a Magyar Dolgozók Pártja helyi szervezete hozta meg és