Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

rültek. 1949-ben, Sztálin születésnapján léptek először a nyilvánosság elé és ezt követően szerves részévé váltak a diósgyőr-vasgyári művelődési életnek. A gyárak szétválását követően „természetesen" arányosan szétosztották a kulturális élet vagyontárgyait, ezen belül a fúvószenekar nehezen összegyűjtött hangszereit is úgy, hogy azok birtokában egyetlen zenekar sem volt felszerelhető, így kerültek 1952-ben a Lenin Kohászati Művekhez, illetve a szakszervezeti kulturális irányítás alá. Tovább folytatódott a vándorlásuk. A Tanulóvárosban kaptak helyet, majd a vasgyári zeneiskolában, amit az igazgató nem nézett jó szemmel. Mindezek ellenére dolgoztak, létszámban, hangszerekben gazdagodtak. Az igények növekedésével egyre szaporodott a közreműködésük. Az üzemi köszöntések, felvonulások, a május 1-jei és augusztus 20-i zenés ébresztő nélkülözhetetlen részeseivé váltak. 1952. december 21-én részt vettek a II. Országos Kultúrverseny körzeti bemutatóján, amelyet a kultúrházban rendeztek meg. Szereplésükről az alábbiakat olvashattuk: „Műsorpolitikájuk igen jó. Követésre méltó. Külön dicséretet érdemelnek, hogy műsorukra tűzték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom dalait. A Moszkva-Peking induló előadása tökéletes volt. Bihari kesergőjéről ugyanezt nem mondhatjuk el..." (Diósgyőri Kohász, 1952. december 30.) 1953. május 24-én ugyanezen seregszemle országos bemutatójára is eljutottak és Budapesten a Károlyi-kertben adtak koncertet, „...mint a vidéki fúvószenekarok legjobbjainak egyike..." Itt Erkel Bánk bánjából adtak részleteket, Csajkovszkij: Balettzenéjét játszották, valamint Muradelli: Dal a békéről c. dalát hallotta a nagyszámú közönség. „Ez a fesztivál ismét komoly erőpróbája volt a zenekarnak. A mindennapos tanulás, a fegyelmezett munka meghozta a gyümölcsét. Voltak olyanok, akik nem bíztak abban, hogy a zenekar Budapesten mutassa be a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak zenei kultúráját. A kétkedőket a zenekar lelkes vezetője, Dely Károly és lelkes tagjai, Hunyadi János, Kiss Károly, Török József, Lasek Ferenc, Táboros Sándor és a többiek meggyőzték..." (Diósgyőri Kohász, 1953. június 2.) Az alapvető feladatok sem az elkö-