Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

Az egyesület folyamatosan tíz szakosztályát fejleszti újjá, „...ezeken keresztül sugározza a gyárba az egyetemes magyar kultúrát" - írja nem sokkal ezután Reisinger Ferenc szociáldemokrata képviselő. 1947 januárjában megkezdődött a diósgyőr-vasgyári művelődés soha véget nem érő átszervezése. A két gyár - a kohászat és a gépgyár - szakszervezetei kéréssel fordultak az akkor még Budapesten székelő központi igazgatósághoz, hogy a kulturális célokra rendszeresen előirányzott összegek egységes elosztásának biztosítása céljából egy kulturális bizottság alakulhasson, melyben a szakszervezetek és az egyesületek képviselői foglalnának helyet. Az első diósgyőr-vasgyári kulturális bizottság elnöke Kerner Antal vezérigazgató, szociális igazgató lett. A vasmunkás szakszervezet részéről Abonyi István és Krajcsy János, a tisztviselők szakszervezete részéről Csetényi Pál, a Jószerencse Dal- és Önképzőkör részéről Ács Árpád és Jászberényi József. Az egyesület 1947. február 11-én rendes tisztújító közgyűlést tartott. Díszelnök lett Kerner Antal. Elnökéül a tagság a múltban már jól működött és szívesen fogadott Baán Emilt választotta. Társelnök Tóth László és Korompai Győző, alelnök Pildner Gusztáv és Nahalka József, főtitkár Zsellér György, titkár Csetényi Pál, jegyző Kaveczky László, pénztáros Réti József, ellenőr Kiszely Árpád és Fészki Géza, könyvtáros Oberlander József és Jászberényi József lett. Intendánsnak Gajdos Edét, színrendezőnek Zóni Lászlót választották. Főrendező Lukács Gyula, helyettese Juhász Béla, ruhatáros Trembeczky Dezső, díszlettáros Juhász Endre lett. A választmányba tizenkét rendes és hat póttagot választottak. A közgyűlés határozatot fogadott el az alábbiak szerint: „A diósgyőrvasgyári Jószerencse Dal- és Önképzőkör 52 éve szolgálja a dolgozók szellemi felemelkedését. Mintegy 12 000 darab könyvével mindenkor segítségére volt ismereteiket gyarapítani vágyó tagjainak. Dalárdája a munkásdalárdák között foglalt helyet. Szerepléseivel összekapcsolta a műhelyek és falvak fiait, színjátszói pedig apostolai voltak a magyar kultúrának és igen nagy mér-