Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között
8. A diósgyőr-vasgyári munkáspihenő (1943) Első ízben 1943. június 26-án a Jószerencse Dal- és Önképzőkör szervezésében a vasgyári kultúrházban találkozunk olyan műsoros esttel, mely a „Munkáspihenő" nevet viseli. Társrendezőként az Országos Szociálpolitikai Intézet szerepel. Még ez év július 29-én a budapesti Nemzeti Színház kiváló művészei jelentek meg a Vasgyárban. Kabók Győző, Gobbi Hilda, Lázár Gida, Olthy Magda, Major Tamás, Pataky Jenő, Naszódi Sándor, Ráczy Lajos és Kosztolányi Broniszláv Csokonai Vitéz Mihálynak az elmúlt évtizedek alatt immár klasszikussá érett zenés bohózatát, a Karnyónét mutatták be Major Tamás rendezésében. Ekkor tájékozódunk arról, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége valósította meg szabadidő-szervezetét, amelynek az a célja, hogy anyagi támogatásával minden főbb ipari központba elvigye a „... magasrendű nevelő és lélekemelő kultúrát..." A bohózat zeneszámait a vasgyári zenekar szolgáltatta Forrai István vezényletével. Az előadást követően a Jószerencse elnöke így nyilatkozott: „Egyesületünk célja nem az, hogy mi szerepeljünk, bár a magunk tehetségeinek a kiművelése a célunk, az a fő feladatunk azonban, hogy a Vasgyár munkásságának komoly, nagy jelentőségű, nevelő és gyümölcsöztető kultúrát nyújtsunk..." Szeptember 11-én ismét műsoros „Munkáspihenő" volt a vasgyári színpadon. Ekkor az alábbiakat olvassuk a helyi sajtóban: „A művészesteket a vasgyárban sorozatban rendezik meg, hiszen úgy a munkásság, mint a Vasgyári tisztviselők napi nehéz munkájuk után szívesen és örömmel vesznek részt ilyen magasszínvonalú művészesten, mint éppen a szombat esti volt... Munkáspihenőnek nevezték el ezeket az időnként rendezett művészesteket találóan. A munkások, akik napokon és hónapokon át végzik a rájuk bízott munkát lelkiismeretesen, magyar becsületérzéssel, a művészesten kikapcsolódnak mindennapi megerőltető munkájukból és azon a két órán keresztül pihentetik testüket-lelküket, kikapcsolódnak megszokott kömyezetükbőLhogy azután újult erővel lássanak ismét a termelő munkához."