Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

sorára az igazgatóság, akár remekül összetanult együttes adja bele szívét-lelkét az előadásba, akár kikeseredett színészek darálják le az üres ház előtt mondókájukat, a közönség konokul, részvétlenül tüntet távollétével..." Ugyanezen lap október 28-i száma a miskolci daloskerület kiállításáról többek között ezeket írja: „... A kiállítási teremben felsorakoznak mindazok az értékes díjak, melyeket a kerület dalárdái szereztek a miskolci dalkultúra nagyobb dicsőségére az ország különböző városaiban tartott hangversenyeken... a zenei eseményekben való örvendetes gazdagság már a múlté. Nincsenek magasnívójú hangversenyeink, nincsenek országos viszonylatban is számottevő zenei megmozdulásaink úgy, hogy ma már komoly zenei esemény egy-egy dalárdának nyilvános szereplése, vagy városközi sikere..." A vasgyári dalosokat is alig halljuk már. Október 18-án Miskolcon, a még működő szabadegyetemi előadáson, majd Ózdon a Hősök szobránál énekeltek.