Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

A Jószerencse vezetőségének és tagjainak lelkes kezdeményezését véglegesen meghiúsítja Ábel Kálmán, m. kir. kormányfőtanácsos, gyárigazgató 1941. január 3-ai válaszlevele: „Beadott kérvényükre, melyben a vasgyári zenealap számláján fennálló összegből bizonyos részt kérnek egy új kultúrház építése céljára, illetve melyben bejelentik, hogy ugyanerre a célra gyűjtést kívánnak megindítani, értesítem t. Címet, hogy a zenealapból nem áll módomban az említett célra megfelelő összeget rendelkezésre bocsátani, mert a zenealap kifejezetten csak a zenekar céljait szolgálhatja, a tervezett gyűjtést pedig ugyancsak nem engedélyezhetem, mert nem remélhető, hogy ezzel megfelelő alapot lehetne teremteni egy kultúrház felépítésére." E válaszlevéllel végérvényesen lekerült a napirendről egy új vasgyári kultúrház építése. A Jó szerencse-dalosok termékeny esztendeje (1939) Az esztendő első nagy jelentőségű eseménye a Jószerencse Dal- és Önképzőkör estje a vasgyári kultúrházban. Az est tiszta bevételét a Felvidék szegény munkáscsaládjainak megsegélyezésére ajánlják fel. Ekkor Miskolcon és a Vasgyárban nemzetiszínű falragaszok hirdetik a jótékonycélú előadást, melynek műsora az alábbi: 1. Himnusz, játssza a vasgyári zenekar, vezényel Hoppe Jenő karnagy. 2. Üdvözlés, tartja Némethy Imre, az egyesület elnöke. 3. Farkas Nándor: Magyar harangszó, énekli a dalárda, karnagy Nagy Ferenc. 4. János vitéz, daljáték 3 felvonásban, rendezi Köncs László; a csodálatosan szép új díszleteket tervezte és festette Zóni László, az egyesület nagy tehetségű művésze. A táncokat Nagy Gizella, a kórust Nagy Ferenc karnagy tanította be. Az operett bemutatása a Jószerencse legkiválóbb műkedvelőivel történik. Szünetekben a dalárda még Novák-Lampert: Háromszínű magyar zászló, valamint Grieg-Nagy F.: Új látóhatárok felé c. dalokat énekli. „Az egész est műsora bemutatója annak a műsornak - írja a korabeli sajtó -, amelyet a Jószerencse Dales Önképzőkör a felvidéki minisztérium és az állami vasgyárak