Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között

hon építésének a szükségessége és terve. A terv 1934 májusában vált valóra, amikor is június 10-én, vasárnap Vélsz Jenő, központi vezérigazgató megtette az első kapavágást a munkásotthon felépítéséhez. Az építkezést már a következő héten meg is kezdték. A szakszervezet tagjai „... és a szakszervezet vezetősége ásóval, lapáttal kezükben fogtak hozzá otthonuk felépítéséhez". Az egyesületek és a társadalmi szervek anyagilag és munkával járultak hozzá az építkezéshez. A Jószerencse Dalkör 1000 darab tégla árával - 40 pengővel - segítette az építkezés meggyorsítását. 1935. november 17-én, vasárnap avatták fel a munkásotthont. Reggel 8 órakor a tagok az elnök vezetése alatt a vasgyári rom. kat. templomba vonultak szentmisére, majd 9 órakor a református és az evangélikus lelkészek áldották meg az épületet. Az avatóünnepségen részt vett Petneházy Antal államtitkár, Bornemissza Géza iparügyi miniszter, Ronkay Ferenc képviselő, vitéz Markotay Vélsz Jenő kormányfőtanácsos, központi vezérigazgató, Ábel Kálmán, Hermann Lajos, Hüke Kálmán, Bézler József gyárigazgatók, Hibbey Hosztják Albert főtanácsos és Pitta 66. kép. Az ún. Keresztényotthon felújított épülete, 1990.