Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
II. Gyártörténet, „hétköznapi" politika és az egyesületi élet 1920-1945 között
az állami vasgyárak képviseleti jogát egy nagy német iparvállalat által működtetett cég, a Biedermann konszern kívánja a kormánytól megszerezni. A nagy tiltakozás hatására „... a kormány is megszakította a Biedermannékkal a tárgyalásokat és Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter nem engedélyezte Biedermannék részére a diósgyőri állami vasgyár képviseletét és a vasgyár gyártmányainak kizárólagos eladási jogát." A diósgyőri vasgyár törzsmunkássága itt akart dolgozni, letelepedni és élni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a körülmény, hogy november 12-én Lichtenstein László főispán, Róbert Emil és Hermann Miksa képviselők, valamint Rácz Antal a vasgyári munkások képviseletében felkeresték Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minisztert a vasgyári munkások kislakásépítési támogatása ügyében. „A vasgyár építeni akaró munkássága most arról tárgyal a vasgyárral - mint munkaadóval - hogy az építkezéshez szükséges téglát és vasanyagot a vasgyár bocsássa a munkásság rendelkezésére. Kérésük kedvező elintézése esetére a munkásság önként vállalt túlóra beállításával gondolja letörleszteni az épületanyag árát..." A miniszter „nagy szimpátiával és érdeklődéssel" fogadta a kezdeményezést és támogatásáról biztosította a munkásokat. Az elkövetkező évek nehézségei a tervek megvalósítását azonban nem tették lehetővé. Később - főleg a harmincas évek második felében - százával épültek Újdiósgyőr területén a szép, összkomfortos családi házak, amelyek nagy részét azonban letarolták a „betonszörnyetegek" (a házgyári lakótömbök). Az élet említett nehézségei a kulturális és egyleti életben, így elsősorban a dalárda tagjai körében jelentkeztek. Ebben az évben nyilvános szerepléseikkel elvétve találkozunk. A műkedvelő színjátszók tartják inkább a korábbi színvonalat. A tisztviselők 1921. április 16-án tartott évi rendes közgyűlésén elhangzott titkári jelentésben az alábbiakat olvassuk: „...a lefolyt egyleti évben daíegyletünk nem az igazi irányvonalat követte, hanem a dalkultúrának egyéb ágazatait kultiválta. Többek között templomi