Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

lanyszínház". Működéséről az Ellenzék c. lap így ad előzetest: „A színház a legtökéletesebb mozgófénykép szerkezetekkel és vetítő gépekkel van felszerelve és bemutatandó képeink a legtökéletesebbek és legérdekesebbek e téren. A vetítendő képek nagysága 6x6 méter, vagyis oly méretű, mint a budapesti Apolló színházé. Műsorunkban váltakozva fognak előfordulni tudományos és ismeretterjesztő, természeti, földrajzi felvételek, vadászatok, sportok, utazások, katonai események, háborúfelvételek, drámai jelenetek, életképek, tréfás előadások, humorisztikus pillanatfelvételek, mulattató történetek, bűvös tündéri álomképek, cirkuszi akrobatái mutatványok mozgófényképei, az összes különböző nemzeti táncok stb." A vetítések iránti érdeklődés egyre nőtt. Az Ellenzék 1907. november 21-i számában olvasható tapasztalatok a diósgyőri vasgyár munkásaira, családtagjaira is vonatkoznak: „A nagyközönség a szórakozás, a művelődés egy fajtáját sem kedvelte meg olyan gyorsan, mint a mozit. Nemcsak a főváros lakosságának egyik legkedveltebb szórakozási módja, de a vidéké is, mert az ember rövid időre, olcsó pénzért elveti magától a gondot, a bánatot. Emellett a mozgóképszínház oktat is, tanít is, megnevettet és megríkat. A tökéletesség oly magas fokán állanak már a vászonra vetített képek, hogy a néző előtt a való élet elevenedik meg. A mozgószínházak folytonos tökéletesedése és fejlődése nem szünetel, s valószínű, hogy egy év alatt nem lesz olyan városa, falva széles e hazának, melyben a közönségnek ez az olcsó szórakozóeszköze ne volna állandósítva." A Jószerencse dalárdája 1907. július 28-án az egri országos dalosversenyre tanult számait mutatja be a vasgyár közönségének. E bemutató keretében is vetítenek mozgóképeket. A vetítések mindenkor függvényei a filmbeszerzés lehetőségeinek. így ezek még nem rendszeresek, egy-egy kinematográf-vetítés éppen úgy eseménynek számít, mint egy hangverseny vagy műkedvelő előadás. Szekerák Gyula az állandó gépész, a többi tisztségviselőt - pénztárnok, ellenőr, jegyszedők - még mindig esetenként bízza meg a választmány.