Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között
könyvtáros jelenti, hogy a könyvkiadásnál kisegítő 3 fiú mellé még egy negyediket kíván felvenni, minthogy az előbbiek a tanoncziskolába járnak s fél 7 órakor, mikor leginkább lenne kisegítőre szükség, magára marad. A választmány megadja az engedélyt a negyedik fiú felvételére, s Krámer gondoskodik oly kisegítő fiúról, aki 6 órától a könyvtáros rendelkezésére állhat." 1907 végére már virágzik a vasgyári munkások könyvtára, amikor 1908. január 9-i számában az Ellenzék c. lap az alábbiakat írja: „Népkönyvtár Miskolcon. A múzeumok és könyvtárak országos tanácsa népkönyvtárat állított fel Miskolcon. A könyvtárat az ág. ev. egyház gondozására bízta. Az egyház a Törökkönyvtár helyiségében helyezte el a 276 kötetből álló könyvtárat, melyhez az ajándékozók katalógust és egy rendkívül díszes kivitelű könyvszekrényt is küldtek..." A diósgyőr-vasgyári munkások egylete tehát több mint egy évtizeddel előzte meg a még ekkor is egyházi kezelésben működő miskolci népkönyvtárat! „Stefáni J. főrendező - 1909. április 15-én a választmányi ülésen - ... felemlíti, hogy az egylet könyvtári könyveit egyesek a gyárba viszik, s ott olvassák, s ezáltal összepiszkolják. Indítványozza, hogy a tagok figyelmeztetendők, miszerint a könyveket kíméljék. A választmányi ülés elhatározza, hogy rovancsolás alkalmával a hasznavehetetlen könyvek kiselejteztessenek s minden könyvbe figyelmeztetés ragasztandó, hogy a könyveket kíméljék meg..." 1910-ben a vasgyári munkások és családtagjaik olvasási igénye már olyan, hogy „zúgolódnak", ha néhány hétre rendezés miatt a könyvtár zárva tart. Egyébként 1911. januárra elkészül az új katalógus is és újra nyit a könyvtár. Amint nyomon kísérjük, szinte egyetlen választmányi ülés sem múlik el anélkül, hogy ott könyvbeszerzésre, vagy a könyvtár egyéb fejlesztésére vonatkozó javaslat el ne hangozzék. Ez is annak a bizonyítéka, hogy a választmány, de különösen Krámer