Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Stehlik László (1915-) az „idők tanúja"

Stehlik László (1915-) az „idők tanúja" PATAKI DEZSŐ Úgy ismeri a gyárat, mint a tenyerét, bekötött szemmel se tévedne el benne. A gyár ölelt rá édes füst szagot. Mert itt született az eget támasztó, kapcsos téglatörzsü kémények tövében, a Bükk erdős magaslatai alatt. Hatvankét esztendeje telt el munkában, a diósgyőri vasgyárban, a kohászatban. Ez még életkornak is tekintélyes idő, amiből pedig teljességgel 77 évet és nyolc hónapot számolhat. A göröngyöket is ismeri, a gödröket is ismeri, a szelet is ismeri, az esőt is ismeri, a füveket-fákat is ismeri. Ismert itt mindent, ismeri itt minden és mindenki. Ide köti egy hosszú emberélet. Máshol csak gurulna értelmetlenül, céltalanul, mint a szelet kergető ördögszekér. Itt van az ő gyökere, mélyen, mint a néhai, volt erdőkre emlékeztető tanúfá- • ké. De nem, az ő gyökerei még a tanúfákénál is mélyebben vannak, mert ember, aki érez, emlékszik és emlékezik. Stehlik Laci bácsiról van szó... A gyökereknél kezdjük... Gárdonyi azt írta egy cédulás jegyzetében: nincsenek régi, meg új családok, csupán arról van szó, hogy a levél tud a rügyről, a rügy a gallyacskáról, gallyacska az ágról, ág a törzsről, a törzs pedig a gyökerekről. Én csak az apai nagyapám családi fészkéig tudtam viszszamenni. Ez a fészek egy Stefanov nevü település Olmütz közelében, a mai Csehszlovákiában. Bezárták az ottani gyárat és az emberek felkerekedtek, hogy máshol keressenek munkalehetőséget a megélhetésre. Száz család jött ide Diósgyőrbe és telepedett meg, közöttük apai nagyapám is, aki az 1880-as évektől a hengermű egyik első főnöke volt. Édesapám esztergályosként dolgozott a vasgyárban. A Stehlik-dinasztiából most már a negyedik generáció van a kohászatban... Hogyan kezdődött az a munkásélet, ami oly hosszú ideig tartott, hogy 62 év lett belőle? Vegyipari tanuló voltam négy évig,