Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Felső- és középfokú oktatás a vaskohászatban (1956-1968 közötti helyzetkép)

gatók nem voltak. Miskolc Közgyűlése a város legnagyobb iskoláját, a volt katolikus Fráter György (jelenleg Földes Ferenc) gimnáziumot bocsátotta rendelkezésre, kollégiumi célra pedig egy szállodát adott át. Az oktatók többsége a budapesti Műszaki Egyetemről, néhányan Sopronból, egy kisebb részük pedig a miskolci üzemekből verbuválódott. Az 500 első éves hallgatót az eredetileg Sopronba jelentkezett bánya- és kohómérnöki hallgatókon kívül a budapesti Műszaki Egyetem felvételi vizsgáján megfeleltek közül irányították át. A II-TV. évfolyamú hallgatók képzése még Sopronban maradt, ezért a tanszékek átköltözése is csak fokozatosan történhetett. (A Bányász Kar 1959-ig fenntartotta a megosztottságot, s ez időnként a kohászoknál is tápot adott a visszaköltözés gondolatának.) Az új miskolci egyetemváros a városközpont, a diósgyőri gyárvárosrész és a Miskolc-Tapolca üdülőtelep alkotta háromszög közepén kapott helyet. Építése 1950 május elején indult be, s az 1952-1953 tanév kezdetére jutott olyan készültségre, hogy a belvárosi épületeket vissza lehetett adni, s minden egyetemi tevékenység már az új helyen folyhatott. 1952 különösen nagyjelentőségű a kohómérnöki kar életében, mert ebben az évben végzett az utolsó soproni évfolyam, s a következő tanévkezdésre minden kohászati tanszék átköltözhetett Miskolcra. Az új egyetemen már a kezdeti években számos olyan gyakorlat alakult ki, amely az oktatás és az egyetemi élet fejlesztését máig meghatározó módon szolgálta. így pl. a felvételi vizsgák írásbeli és szóbeli módszere; a tanulmányi idő megemelése 8-ról 9 félévre - majd 10-re; az Állami Műszaki Főiskolából esti, majd levelező tagozat alakítása fokozatosan emelt tanulmányi idővel; aspiránsképzés; Tudományos Diákköri Mozgalom; tanulmányi emlékérmek adományozása; „A mi egyetemünk" c. egyetemi újság megjelentetése; arany, gyémánt és vasdiplomák adományozási rendszerének kialakítása; valamint a nemzetközi kapcsolatok külföldi egyetemekkel és főiskolákkal Az elismerésre méltó kialakulás, felfejlődés igazán biztató légkörében kezdődött meg, az 1956—1957-es tanév, de hát a miskolci egyetemre is elérkezett az októberi események szele. 1956. október 22-én diákparlamenti ülés, majd az október 25.-i egyetemi nagygyűlés hatására abbamaradt az oktatás. Október 26-án véres események zajlottak le Miskolcon, amelyben az egyetemi ifjúság nem vett részt. Ezt követően azonban rendfenntartási célzattal felfegyverezték a hallgatókat, míg november 4-én a szovjet csapatok lefegyverezték őket. Az oktatás 1957. január 14-én indult újra ideiglenesen, átmeneti tantervekkel, a szeptemberben beiratkozott hallgatók mintegy 90%-ának részvételével. Ezt követően a konszolidáció rendkívül hamar bekövetkezett. A március 4-én indított II. félév már zavartalanul folyt. A május 1-i miskolci ünnepi felvonuláson már szinte teljes létszámmal vett részt az egyetem.