Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A munkaverseny kialakulása és a hároméves terv eredményei
A munkaverseny kialakulása és a hároméves terv eredményei Első munkásigazgató a gyár élén A hároméves terv ideje alatt jelentős személyi és szervezeti változások történtek a gyár életében. Az államosított vállalatok élére munkásigazgatókat neveztek ki. Diósgyőrbe Herczeg Ferenc, a budapesti MAVAG volt üzemi bizottsági elnöke került 1947. december 1-én. Nagyszerű emberi tulajdonságaival és szervezőképességével, alapvetően támaszkodva elődje vonalvezetésére és tanácsaira, töretlenül vezette újabb eredményekre a lelkes kollektívát a közben stabilizálódott középvezető gárdával. Eredetileg az egyesített diósgyőri MAVAG gyárat vette át, de 1948 áprilisában - még az ő vezérigazgatósága alatt - a gépgyárat leválasztották, s oda is igazgatót neveztek ki. Ezzel párhuzamosan helyettese, Kovács János a kohászat igazgatói címet kapta. 1949. január elsejével a MAVAG gyárak önálló nemzeti vállalattá alakultak, a budapesti vezérigazgatóság megszűnt. A gyár „MÁV AG Kohászati Üzemek Nemzeti Vállalat" név alatt folytatta ezután tevékenységét. A munkaverseny indulása, fejlődése A korábbiakban a diósgyőri kohászati üzemeknek a saját újjáépítésében és a jóvátételi szállításokban történt szerepvállalását emeltük ki. Nyilvánvaló, hogy igen komoly feladatok hárultak a gyárra az ország legjelentősebb veszteségeinek pótlásában is. Ezek között kétségtelenül a hidak helyreállítása volt a legfontosabb. Egy-egy hídavatáskor a gyár számos vezetője és dolgozója kapott emléklapot, mellyel a Közlekedési Miniszter köszönte meg az e téren végzett munkájukat: A Margit-hidat 1948. augusztus 1-én, a Vasúti Duna-hidat 1948. szeptember 12-én, a szegedi Közúti Tisza-hidat 1948. november 21-én és a Lánchidat 1949. november 20-án adták át. Ezeken az okleveleken már szerepel az élüzem jelvény, amely jelképezi a munkaverseny-mozgalom akkorra történt kialakulását. Ugyancsak rendszeresítették az egyéni élmunkás kitüntetéseket. Ezeket évente két alkalommal, esetenként 60-80 fizikai dolgozó kapta. A szellemi dolgozók „Kiváló Munkáért" kitüntetést kaphattak, de esetenként csak egykét fő. Később ezeket egységesen változtatták „Kiváló Dolgozó" oklevél és jelvény fokozatokra, s akkor már meg volt határozva a jutalom mértéke is 2 heti, illetve 1 havi fizetésben. Természetesen nemcsak egyéni dolgozók, hanem üzemek között is folyt a verseny, s korábban elképzelhetetlen termelési célkitűzéseket irányoztak elő.
