Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A Martin-acélmű rekonstrukciója az első hároméves terv (1947-1949) és az első ötéves terv (1950-1954) időszakában

Úgy látszik, országszerte kifulladt az erőltetett állami optimizmus, legalábbis itt nem igen lehetett központi állami vezetőt látni ezen az építkezésen. Az építkezés beindításakor készítettem egy intézkedési tervet, melynek 1. pontja az volt - a kohóépítéshez hasonlóan -, hogy a főépítés vezető megbízólevelét az OT elnöke és a KGM miniszter adja ki, ebből persze semmi sem lett. így a kialakult kapcsolatokkal magunknak kellett boldogulni. Ebben még esetenként segíteni tudott a DIKOB-ból akkor alakult Diósgyőri Beruházásokat Kivitelező Tröszt Budapestről idehelyezett igazgatója: Frank László, akinek nagyon jó miniszteriális kapcsolatai voltak. Ő ugyan nagyon méltatlankodott, hogy ide helyezték s mint kutatómérnöknek a sarat kell taposnia és a hét félidejét az országúton tölteni. Frank László egyébként nem akart támaszkodni a DIKOB vezetőire, ezért Némethy Lászlót hívta magához főmérnöknek, aki szívesen elfogadta, nyilván látva az elkövetkező keserves időszakot s inkább Répássi Gellértre hagyta. Rajczi Ervin pedig átköltözött egy másik szobába, s becsülettel tette a dolgát, mint korábban. Az adott körülmények között megkésett építkezéshez képest reálisan kitűzhető volt, hogy december 21-én - Sztálin születésnapján - történjen a kemence szárításának, felfűtésének kezdete. Az ehhez készített ütemterv szerint folytak a helyszíni munkák és a vasszerkezetek, gépészeti és villamos berendezések gyártásai is. Ezek között egy egészen különleges, a magyar iparban soha elő nem fordult feladat adódott: a két buktató ív legyártása és megmunkálása, melyek között elhelyezett görgőkön bukik a kemence. Ezeknek a vastag lemezeknek a legyártását Lőrincen meg lehetett oldani, csakhát a kb. 5 m sugarú belső megmunkáláshoz nem volt esztergagép Magyarországon. A Maerz építésvezetője Helmut Reuter tudta, hogy Linzben éppen le van gyártva a zenicai egyik kemence azonos 2 alkatrésze, s ajánlotta, hogy meg lehet vásárolni. Akkor viszont devizát szerezni lehetetlen volt. A DIGÉP megmunkáló üzemének vezetője Székely Elek megoldotta, hogy a legnagyobb fekvő helyzetű esztergájuk körül felszedett néhány gépet, s az akkor, a földalattihoz gyártott tübbing öntvényekből kiképezte a felfogáshoz szükséges ívet, s egy e célra vasszerkezetből legyártott karba fogta fel az esztergakéseket. A buktatópróbát december 16-án éjjel megtarthattuk, elkezdődhetett a kemence falazása. így biztosítottnak látszott a kemence felfűtésének december 21 -i megkezdése nagy ünnepség, kitüntetésosztás keretében. December 19-én hajnalban, derült égből csapott le a mennykő. A nagykohó 18x30 m-es öntőcsarnoka alig féléves üzem után, pillanatok alatt teljes terjedelemben leszakadt, két ember halálát is okozva. A buktató kemence falazását a kohókőmüvesek változatlan igyekezettel folytatták, viszont a kohónál is dolgozó vasszerkezeti tervezők és kivitelezők között órák alatt kitört a teljes hadiállapot. A felelősség áthárítás teljesen