Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Ajánlás

Ajánlás Fél évtizeddel ezelőtt, a város erkölcsi és anyagi támogatásával indult útjára a „ Tanulmányok Diósgyőr történetéhez " címet viselő sorozat. A levéltári források feltárására, összegező tanulmányok és visszaemlékezések bemutatására egyaránt vállalkozó kiadványok nem titkolt szándéka Diósgyőr monográfiájának előkészítése, majd megírása. A szerkesztői elképzelés módot ad a szerzőknek, hogy éppúgy írjanak Diósgyőr „régi", mint „újkori" történetéről, Újdiósgyőrről (vagy Ujgyőrről), a Vasgyárról, a vasgyártástól elválaszthatatlan Pereces-bányatelepről, vagy az egykori Erdőkincstár történetét felidézendően Majlátról, mint Diósgyőr „felső részé"-ről. Innen már „karnyújtásnyi", s megkerülhetetlen Hámor és Ómassa történetének megírása. A sorozat első kötete a „Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár" történetét mutatta be alapításától 1945-ig. A mostani tizedik kötet - minden bizonnyal jelképesen is - ugyanennek az egykori „gyáróriásnak" a történetét folytatja, s tárja elénk a háborús károk felszámolásától a fénykorig, 1944-től 1988-ig. Kiszely Gyula 1997-ben megjelent munkájából nagyon fontos a megszokottnál kicsivel többet idézni. „A hazának talán egyetlen gyára sem dicsekedhet alapítását és múltját idéző annyi írásos feljegyzéssel és történeti részfeldolgozással, mint a diósgyőri vasgyár" - írja a szerző kötete előszavában, majd így folytatja: „A vasgyártó telep alapításától, 1770-től kezdve a múltról nagyszámú oldalra terjedő levéltári anyag áll rendelkezésre, Selmecbányán a volt Főkamaragrófi Levéltárban, Bécsben a Hofkammer Archívban, Budapesten az Országos Levéltárban, Diósgyőrben részben a utódvállalatok birtokában, részben begyűjtve a Központi Kohászati Múzeumban, a budapesti Öntödei Múzeumban és különböző könyvtárakban. Az irattári anyagokon kívül a hírlapok, szaklapok sem tagadták meg a figyelmet Diósgyőrtől; számos cikk, tudósítás, beszámoló és visszaemlékezés ad hírt a gyár életéről, tevékenységéről és problémáiról. Ez a hatalmas írásos forrásanyag, amely rendezést és elmélyült feldolgozói tevékenységet kívánt, gyakran serkentette munkára a történelem kutatóit, mégis a diósgyőri vasgyártás egészét átfogó írás, az ügy fontosságához méltóan, nyomtatott könyv alakjában mind a mai napig nem jelent meg. Pedig a gyári történet feldolgozására többen is lelkesen vállalkoztunk és el is jutottunk az írás kéziratos formájáig, a szöveg nyomtatására azonban nem