Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

A háborús károk enyhítésére a győztes szövetséges hatalmak jóvátételi kötelezettséget írtak elő. E kártérítést Magyarországnak 300 millió amerikai dollárban állapították meg, amelyből 200 millió a Szovjetuniót, 70 millió Jugoszláviát, 30 millió Csehszlovákiát illette. A magyar államot terhelő ipari jóvátétel teljesítésére a diósgyőri gyárat is kijelölték. 1945 júliusában érkeztek meg az első jóvátételi megrendelések, s egyben előírták a szállítási feltételeket, amelyek határidőben és minőségi követelményekben nagyon szigorúak voltak. Az igényelt termékek: acélöntésü hengerek, hengerműi görgőtengelyek, kovácsoltacél tengelyek, vasúti abroncsok, különböző hengerelt profilok, I és U-tartók, nagyvasúti sín, bányasín, sínkapcsolószer, vasúti kitérők, lemezek stb. A jóvátételi kötelezettségek teljesítése a gyár hengerműi kapacitását 40%-ban, a kovácsüzemekét 42%-ban, az acélöntödét 60%-ban vette igénybe. Gyártmányfejlesztési, minőségi szempontból különösen három termék jelentett új feladatot. Az európai 48,3 kg folyómétersúlyú vasúti sínek helyett a szovjet szélesnyomtávú vasutakhoz 50 kg-os sínt kellett gyártani. A jugoszláv hegyi vasutak részére viszont magas mangán-tartalmú, keményebb 45 kg-os síneket kellett gyártani, mert nekik könnyebb volt az abroncsokat cserélni javítóműhelyekben, mint a síneket a nehéz terepen. A budapesti mozBaán István magyar-orosz nyelvű gyári igazolványa, 1945.