Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

A gyár általános helyzete a termelés felfuttatása időszakában A háborús károk helyreállítása, a termelés beindítása és felfuttatásának bemutatása előtt célszerű volt a gyár általános helyzetére vonatkozó kérdéseket tárgyalni. Ezek és hasonlóak viszont e folyamat alatt is változtak, s a továbbiakban is fontossá váltak. így most ezeket érdemes áttekinteni, mielőtt a hároméves terv eseményeire térnénk. Az első ilyen a gyár létszámhelyzete. A harci cselekmények megszűnése után azonnal jelentkező helyben lakó 4300 dolgozó nyilvánvalóan a legfontosabb beosztásokban lévő szakember volt, így a helyreállítás intenzíven ment. A közlekedési viszonyok lassú javulásával nőtt a létszám, s a felfutásnak megfelelő szükséges munkaerő általában rendelkezésre állt. A katonai szolgálatból leszerelt dolgozók közül is többen jöttek haza, akik nem estek fogságba. Az év végére már megközelítette az összlétszám az 1943-1944-es 10-11 ezer főt. A középvezetők általában helyükön maradtak, a felsővezetőknek pedig a már említett, mintegy 30%-a. A Szudéta-vidékre távozott legtöbb mérnök 1945 második felében tért haza. Őket a mahócai internáló tábor várta, s egykét hónap múlva a kisebb beosztásúakat általában visszavették a gyárba, legfeljebb nem a régi beosztásukba kerültek. A magasabb beosztásúakra többnyire népbírósági tárgyalás várt, de tulajdonképpen senkit nem ítéltek el, legfeljebb a gyárba nem vették vissza. Kivétel volt Weigl Ernő, a kitelepítési kormánybiztos. O Csehszlovákiában került vizsgálati fogságba magas rangú német katonatisztekkel együtt, s onnan adták át a magyar hatóságoknak. Jellemző az ő különleges képességeire, hogy kapcsolatba tudott kerülni a magyar visszatelepítési kormánybiztossal - nyilván jó információkat adott neki magyar javak hollétéről -, s kapott tőle egy olyan menlevelet, mely 5 év alatti büntetésre volt érvényes, tehát amit e fölött kapott volna, az elengedték (volna). Ezt a bíróságon felmutatta, csakhát pont 5 évre ítélték, így le kellett töltenie. A háború utáni első években - a párizsi békekötésig - szovjet katonai parancsnokság működött a gyárban. Az első parancsnok Papinok alezredes volt. Kemény, fegyelmezett és fegyelmet követelő katona, de emellett megértő, segítőkész ember. A szovjet hadsereg frontrendeléseinek rajta keresztül kellett érvényesülni, de ahol olyan akadály volt, amiben ő segíteni tudott, azt megtette. A politikába sem ő, sem az utódja nem avatkozott bele. Utódja egyébként sajátos módon jelent meg a gyárban - konkrétan a Martin-acélmű pódiumán. Egy délutános műszakon egy már kikészítés alatt lévő adagból próbákat vettem, s láttam, hogy az üzem másik felében az emberek körbe vesznek valakit. Mikor odamentem láttam, hogy egy alacsony, gyűrött civil ruhájú, még gyűröttebb kalapú emberrel beszélnek, méghozzá - aki tudott szlovákul. Megmondták neki, hogy én a műszakvezető acélgyártó vagyok. Ő meg azt mondta, hogy ő orosz katona, erre járt, s mivel a mestersége ol-