Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)

Elektroacélmű: Először a 10 tonnás kombinált kemencében minden előzetes tapasztalat és gyakorlat nélkül karbidot gyártottak 1945. január 15-től. Később a 2 tonnás Heroult kemence január 29-i indítása után először abban gyártottak acélt, majd ott tértek át karbidgyártásra, sőt át is alakították kimondott karbidgyártó kemencévé, melyben rövid törött elektródákkal, illetve elektróda darabokból préselt elektródákkal dolgoztak. A kombinált kemencéket Martin-kemencékké alakították át, s vagy öntvényeket gyártottak belőlük, vagy középterméket a 10 tonnás Heroult kemence részére. Acélöntöde: Az épületkárok helyreállítása ennek az üzemnek a dolgozóitól és karbantartóműhelyétől rendkívül sok munkát igényelt. így 850 m~ ablak és felülvilágító beüvegezését kellett elvégezni, mellyel decembertől májusra végeztek. Teljesen rommá lett a munkásöltöző, melyet fokozatosan, másfél év alatt tettek használhatóvá. Eközben a további nagy termelési feladatokra számos fejlesztést végeztek öntevékenyen. A használt homok újrafelhasználásához egy 18 méteres alagutat létesítettek a megfelelő berendezésekkel, egy 10 tonnás darut gyártottak le a nyugatra vitt helyére. Több öntödei gépet és lágyító kemencét önmaguk készítettek el. 10 db csiszológépet házilag gyártottak le, melyek elsősorban a lánctalpak sürgős gyártásához szolgáltak. E munkák közepette már január végén öntöttek az első elektro-acélgyártó kemence indulásakor. A mintakészítő műhely és a mintaraktár teljesen elpusztult. Alkalmi helyeket keresve már december közepén 20 mintaasztalos dolgozott - jórészt saját otthoni szerszámaival - a legsürgősebb munkákon. Újabb helyeket keresve, több szakemberrel 1945-ben 678 famintát készítettek el. Ehhez az orosz katonai parancsnokság segítségével kölcsön vették a miskolci szakiskola igazgatóságától az ott lévő faipari gépeket és kézi szerszámokat. Vasöntöde: Az épületkárok helyreállítása közben már 1945. februárban elindult az öntvénygyártás, elsősorban a sérült alkatrészek pótlására és termékcserére, majd henger és kokillaöntésre. Durvahengermű: A németek által tányéraknával felrobbantott ligner berendezések közül az egyiket március végére sikerült kijavítani - részben a másiknak az alkatrészeiből. így lehetőséget teremtettek a Martin-acélmű indítására, viszont indulni kellett a gerendasorral is, mert a síngyártásra igen nagy szükség volt, sőt a nagyszelvényű tartókra is a hidak pótlásához. Ezért hónapokon keresztül csak felváltva dolgozhatott a blokksor és a gerendasor. Nagy nehézséget okozott a Durvahengermű területén lévő hengereszterga és csiszolóüzem, valamint a kikészítő épületének teljes pusztulása és berendezéseinek 65%-os sérülése. Ezeket hónapról hónapra javították meg, építették újjá, s 1945 augusztusában fejezték be. Finomhengermű: Nagy épületkár csak a kikészítet érte, így a legtávolabb lévő finomsorral már 1945. januárban indulni tudtak és főleg termékcseréhez, illetve épületkárok helyreállításához szükséges szelvényeket hengereltek.