Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A háborús károk helyreállítása, a termelés újraindítása és felfuttatása (1944-1947)
volna várni a bányák indítására. így viszont az első szénfelhozatal után egy hónappal nemcsak a saját bányák, hanem a környék összes szénbányája közel teljes kapacitással üzemelt. Nemcsak az ipari szükségleteket fedezték, hanem jutott élelmi szere serére is. A két nehézipari gyár profiljába eredetileg nem tartozott semmiféle közszükségleti, mezőgazdasági vagy háztartási eszköz gyártása. A front elvonulását követő hónapokban, sőt ezt követőleg az inflációs időszakban is létfenntartási fontosságú volt az élelmiszercserére közvetlenül alkalmas cikkek gyártása, amiben mindkét vállalat dolgozói kimeríthetetlen ötletekkel és igyekezettel vettek részt. Ebben az időben nem működtek a hivatalos bankokon keresztüli átutalási rendszerek és a megszokott beszerzési források sem. A gyár helyreállításához rengeteg anyagra, szerszámra, szerelvényre volt szükség, a raktárak készletei pedig alaposan megcsappantak. A piacokon, alkalmi piacokon viszont sok mindent lehetett kapni. Az anyagbeszerzők így készpénzzel járták a várost, hogy az adódó szükséges dolgokat megvegyék. Ezt Édesapámtól tudom, aki az Anyagellátási Osztály vezetője volt. Nagy probléma volt, hogy a tehergépkocsik járatásához nem volt benzin, mert azzal csak a hadsereg rendelkezett. A gyár fokozódó működését viszont az oroszok megkövetelték, s a termékcseréhez falukra kellett járni. így ő - mivel megtudta, hogy a repülőtéren románok vannak - egy nagy táska pénzzel kiment hozzájuk, megalkudott velük. A benzines hordókat kivitték Barossaknára, az alagúton átjáró szeneskocsikba rakták, ráeresztették a szenet, s úgy jött be a gyárba. Az orosz őrség azt már nem kérdezte, hogy a gépkocsikban honnan van a benzin. A diósgyőri gyárak 1945 március végi helyzetéről és kilátásairól érdemes szószerint idézni azt az emlékiratot, melyet a két igazgató és üzemi bizottsági elnök küldött az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökének:
