Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Önéletrajz (1998)

Önéletrajz (1998) Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton is köszönöm, hogy számon tartják 75 éves születésnapom közeledtét, s a kért életrajzi és szakmai tevékenységi tájékoztatást az alábbiakban adom meg: 1923. augusztus 18-án Diósgyőrben születtem, tanulmányaimat a vasgyári iskolában, majd a Miskolci Királyi Katolikus Gimnáziumban végeztem. 1941-ben érettségiztem. A pályaválasztás nem vetett fel számomra érdemi problémát, hiszen mindkét nagyapám már a múlt században a diósgyőrvasgyári gyárban kereste meg családja kenyerét, s kialakult társadalmi kapcsolataink is ide kötöttek. így Sopronban 1941 szeptemberében kezdtem meg kohómérnöki tanulmányaimat és 1945. március 26-án szerezhettem meg diplomámat. Egész egyetemi tanulmányaim idején a MA VAG ösztöndíjasa voltam. A háború befejezésének még uralkodó körülményei ellenére még április végén sikerült hazaérnem, s 1945. május 2-án megkezdhettem konkrét munkámat a Martin-acélműben váltóműszakos acélgyártóként, majd műszakvezetőként. 1946. január 1-től üzemvezetői megbízást kaptam. 1950 márciusától 1951 májusáig gyárrészlegvezető voltam, majd a beruházási részleghez helyeztek át, a Martin-rekonstrukció főépítés-vezetőjeként. A 180 tonnás buktatható kemence üzembe helyezése után 1953 májusában helyeztek vissza gyárrészlegvezetőnek. 1955 áprilisától - az Elektroacélművel való egyesítés során - az Acélmű főmérnöke voltam. 1957 májusától a vállalat központjában műszaki főosztályvezető, 1959 szeptemberétől vállalatfejlesztési főosztályvezető voltam. 1966 márciusától fejlesztési főmérnöki megbízást kaptam. Ezzel hatáskörömbe került a Beruházási Főosztály és az egyesített Tervező Iroda is. Mindezekkel már együtt volt az az erő és szakértelem, melynek segítségével nagy terveinket - így a Nemesacél Hengermű és a Kombinált Acélmű beruházásainak engedélyezését és végrehajtását elő tudtuk készíteni. Időközben természetesen sok más jelentős beruházást is megvalósítottunk. 1978. február 20-án kaptam felmentést fejlesztési főmérnöki beosztásomból, s a beruházási igazgató majd a műszaki igazgató tanácsadója lettem 1983. augusztus 18-án történt nyugdíjaztatásomig. Ezután további mintegy öt évig végeztem tanácsadói feladatokat -, gyakran a vezérigazgató személyes megbízása alapján.