Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A Diósgyőr-Vasgyári Ipari Tanonciskola működése
igazgató, egy főmérnök, egy gazdasági igazgató és egy hengerész fog dolgozni (a többi üzemet is fel lehet így osztani). Előadásokon többször hangsúlyoztam: magasan képzett szakemberekre van szükség, akik a korszerű berendezésekkel mesteri fokon, világhírű termékeket állítanak elő. A gyári szakipari, szakközép-, stb. iskolákat össze kell vonni és egy egységes, a Técsey által megvalósított, és 50 évig szakemberek ezreit kiképző középiskolában kell újra „üzembe helyező" és „működtető" kiművelt szakemberfőket kiképezni. De vajon lesz-e egy jelentkező is, aki vállalja az összepofozott hagy más-kömény magos zsíros kenyér reggelit? Délben gyalog hazafutni ebédelni, házi feladatot csinálni? Este tanulni, hogy másnap esetleg felelni kell, és ha nem tudja - erről megfeledkeztem - lerajzolni a Siemens-szelep vázlatát, és ezért mellsőfekvőtámaszt kell csinálni a katedráról, mindaddig, míg eszébe nem jutott. Az IPOSZ kezdeményezése kísértetiesen hasonlít a céhrendszerhez, csak többet foglalkozva a gyakorlati oktatással, de az elméleti képzést is szem előtt tartják. Ez pedig a fiatalokat a csapolásra buzdító elcsépelt sláger nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás - iránymutatása a napi elfoglaltsággal, semmiképpen sem egyeztethető. Jó szakembergárda csak napi 6 óra munkahelyi gyakorlati munkával és megfelelő - kor követelményeit kielégítő - elméleti oktatással képezhető. A mai „mesterek" nagy hányada képtelen egy szerződést helyesen megírni, a számlát, a megrendelést kiállítani, a pénztárkönyvet vezetni, stb. Nem ismerik a jogokat és kötelességeket. És gyakran még az elvégzett munkájuk is kifogásolható. Most, Széchenyi születésének 200. évfordulóján hódol a nemzet a „legnagyobb magyar" emlékének, sokan emlegetik a „kiművelt emberfők" szükségességét. Ehhez nemcsak a pénz, hanem a rendeletek megváltoztatása is szükséges. Nemcsak az 1922. évi hanem az azóta 1948-tól hozott több kötetnyi évenként megváltozott mit tanítsunk, hogy tanítsunk? törvényeket kellene úgy szabályozni, hogy a szakipari képzést az egyetemi tanulmányok befejezéséig, 14 éves kortól akadálytalanul lehessen végezni. A szakipari iskolákba a Técsey-módszer alkalmazásával az elméleti oktatás tantervének érettségi szintre való emelése legyen a négy év jutalma. A végzettek szakmunkás-, illetve 2 évi tényleges üzemi munka után a mestervizsgával a „mester" címnek az elnyerése legyen „technikus" megnevezés helyett. A Miskolci Egyetem kohászati kar dékánja az Akadémiai Bizottság áprilisi ülésén a posztgraduális oktatásról beszélt. A mérnökök tudását a technika fejlődésével állandó színvonalon kell tartani, de kinek? Ezt a derűlátást kéne a többi szakemberképzésre is átültetni, de azok magas szintű kiképzését meg kellene kezdeni, mint azt a Salgótarjáni Öblösüveg Gyárban teszik. Igaz, ők eladják a termékeiket, keresik és találják a piacot. Orosházán sok millió dollárral világszintű síküveggyárat létesítettek és termékeik nyolcvan százalékát külföldön értékesítik.
