Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A történelmi nevekkel visszakapják ősi jussukat

és hídját (2 db) körülbelül 3 méter magasra emelték. A villamospályák újdiósgyőri és a perecesi ipavágány közötti részén 1908-ban építették az úgynevezett számos utcák 100 házát úgy, hogy előbb a talajt 2 méter mélységben alagcsövezték, hogy a zsombékos vizet levezessék a villamossín oldalán létesített árokba. A számos utcák nyugati végén, a mai DVTK-stadion helyén volt Sztanev Péter „bolgárföldje" 1935-ig. (Kártalanításként kapta meg a mai „Bulgárföldnek" nevezett út északi oldalán lévő szántóföldeket.) Diósgyőr határának megállapításához tartozik Miskolc „kövezetvám" és vámmegállító joga. Miskolcnak négy sorompós vámháza volt. Innen a Győri, Csabai, Zsolcai és Szentpéteri kapu megnevezés. A Győri kapu vámállomása körülbelül az 1930-as évig a mai magasfeszültség közelében volt. Ezután a fejlődést követően a Károly utca és Wutkovácz fakereskedés vonalában közvetlen Miskolc-Diósgyőr határán helyezték el a sorompót. A korabeli térképeken egyértelműen látható a két vonal, amely a Lyukó-patak folyását követi, illetve a Gépész utca kerítésénél húzódik. 1930-ban amikor a Győri kapui vámházat áthelyezték, a Görögszőlő alá, a Szinvavölgyi vasút melletti útra is telepítettek egy vámállomást. A helyszínt tanulmányozva a bérházakkal beépített Gépész utca páros és a Kálmán utca páratlan oldala között épített két bérháztömb a Lyukó-patak régi medrén, a „határon" épült. Ugyancsak a „határon" épült a görög katolikus plébánia. A templom bejárata még a határ diósgyőri oldalán van. Javaslat a táblák elhelyezésére: Károly utca sarok, így a villamosmegállók is (DIÓSGYŐR), Borsod ABC (DIÓSGYŐR), Oprendek Sándor utca (névváltoztatás), Károly utca sarok (DIÓSGYŐR), Kiss Ernő utca, Dimag miskolci oldal sarok (DIÓSGYŐR), Vargahegy Miskolc Ruzsinszőlő után (DIÓSGYŐR). Az utaknál az eligazító táblákat értelemszerűen kell elhelyezni. A Dimag Rt., a Dimávag, Diósgyőr-LAEV-vasút, Diósgyőri Vár, Lillafüred, Pereces, Lyukóbánya, Sajószentpéter stb. Diósgyőr lakossága 1940-ben körülbelül 25 ezer fő volt. A Panoráma Magyar városok sorozat Miskolcról szóló útikönyve (198l-es kiadás) a 33. oldalon ezt írja: „Az ország második városa. 1945. januárjában (!?) Miskolchoz csatolták Diósgyőrt, Hejőcsabát és a közbülső településeket. 1945 januárjában semmiféle közigazgatási szerv sem működött Miskolcon, a szovjet parancsnokságon kívül. A csatolást 1950-ben a MKP hatására hajtották végre, mivel az összes tanácstagok egyúttal a MKP-nak voltak a tagjai. A cél az volt, hogy Diósgyőr adórészesedése Miskolcnak jusson. Azóta Miskolc lett. A Szputnyik településeknek a rakétából csak az egyes lépcsőzet - megsemmisülésre ítélt - lemezburkolatára jutott hely, és azóta se a térképen, sem írásban nem találhatók. Végezetül a rendszerváltást megelőző „napgyugta"kor megjelent és már a „Valaminek történnie kell" időszakban a Magyar