Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A kohászati oktatás helyzete 1968-1988 között

A kohászati oktatás helyzete 1968-1988 között A Nehézipari Műszaki Egyetem működése az 1956-1968 közötti időben teljesen kialakult, s fejlesztése már csak az oktatási és életkörülmények színvonalának további javítását célozta. így igen korszerű könyvtár, újabb kollégium, sportlétesítmények épültek, s a parkosítás eredményei is beértek. Valóban közép-európai szintű Egyetemvárosban élhettek és tanulhattak a kohómérnök hallgatók és szívesen járnak vissza a sokféle lehetőséget nyújtó postgraduális képzésekre a régi diplomások A kohómérnöki kar létszámadatait a mellékelt kimutatás tartalmazza. Kimutatás a Kohómérnöki Kar létszám adatairól Ev Beiratkozó hallgató Végzett hallgató Oktató 1968-1969 462 90 73 1969-1970 448 102 77 1970-1971 391 102 81 1971-1972 384 53 85 1972-1973 391 82 88 1973-1974 361 84 87 1974-1975 345 52 87 1975-1976 383 75 89 1976-1977 402 74 87 1977-1978 373 74 83 1978-1979 383 72 79 1979-1980 356 74 79 1980-1981 333 43 80 1981-1982 309 78 76 1982-1983 269 50 78 1983-1984 288 74 80 1984-1985 264 63 79 1985-1986 225 65 81 1986-1987 215 33 83 Ehhez vagyis a táblázat adataihoz néhány megjegyzés kívánkozik: Az összes beiratkozott hallgatók száma a két évtized alatt közel 500 főről mintegy felére csökkent. Közben 1970-1980 között tartotta magát a 350—400 fős létszám. A nappalos hallgatók létszáma folyamatosan csökkent 350 főről 200 főre, majd az utóbbi években 150-170 főre esett. A levelező hallgatók száma 40-70 fő között változik. A gazdasági- és szakmérnöki képzésre a 20 évvel korábbi 30 fő körüli létszámmal szemben mintegy 60 fő iratkozott be, de előfordult 100 főnél nagyobb létszám is. A szakmérnök-képzés kiterjedt