Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Felső- és középfokú oktatás a vaskohászatban (1956-1968 közötti helyzetkép)

E helyen kell említést tenni arról, hogy míg a kohómérnöki kar a még kifutó soproni évfolyam végzése után maradéktalanul átköltözött Miskolcra, a bányamérnök hallgatók továbbra is csak az első két tanévet végezték Miskolcon, s a továbbiakat Sopronban folytatták. A Bányamérnöki Kart - a saját maradni akarása mellett - olyan állami tervek és rendeletek is biztatták, amelyek egyrészt egy külön tatabányai székhelyű bányászati egyetemet irányoztak elő, másrészt különbözőképpen csoportosították a műszaki karok hovatartozását. Ilyen tisztázatlanságok és az országos zűrzavar közepette 1956 év végén a bányászok a soproni erdészekkel és földmérőkkel önállósították magukat. Ezzel egy újabb instabil időszak kezdődött a Sopron-Miskolc vitában, s a Kohómérnöki Kar is úgy nyilatkozott, hogy ha ez a helyzet tartós marad, akkor távlatilag ők is visszacsatlakoznak az anyaintézethez. Tárgyilagosan leszögezhető, hogy ennek a felvetésnek az alapja a bányászkohász összetartozás ereje volt, s a kohómérnöki kar munkájában, a hallgatók hangulatában semmilyen hátrányos következménnyel nem járt. Végül is - bányászok előzetes meggyőzése után - az 1959. évi 21. sz. Elnöki Tanácsi rendelet egyértelműen meghatározta a Bányamérnöki Karnak a Nehézipari Műszaki Egyetem kötelékébe tartozását és Miskolcra telepítését. Az 1959-1960. tanév már az eredeti alapító törvényben előírt szervezeti egységben kezdődött el. A tanévnyitóval egyidőben tartott 10 éves jubileumi ünnepség ezt a létrejött egységet ünnepelte. A tízéves jubileum ürügyén célszerűnek látszik néhány adatot bemutatni, amelyek ugyan az egész Nehézipari Műszaki Egyetemre vonatkoznak, de jól érzékelhető a kohómérnökképzés helyzete, részesedése is ebben az együttesben. Az egyetem addigi beruházási költsége több mint 350 millió Ft volt, szemben az 1949-ben tervezett 170 millió Ft-tal. Ebből a pénzből felépültek a tanulmányi épületek - köztük a kimondottan kohász tanszékek külön épületével-, 6 egyforma diákotthon, a fűtőmű, 50 tanári lakás, továbbá ebből fizették a tanszékek gép- és műszer beruházásait is. Hiányzott még akkor a központi épület, a műhelycsarnok, a menza, a könyvtár, a sportlétesítmények, valamint további lakóépületek. Az eltel 10 év alatt kiadott a Nehézipari Műszaki Egyetem alapítástól a bányamérnöki karon 707, a kohómérnöki karon 346, és a gépészmérnöki karon 916 mérnöki oklevelet, továbbá az ózdi és diósgyőri esti tagozaton 103 főiskolai szintű oklevelet. A Nehézipari Műszaki Egyetemnek ebben a jubileumi évben 1.700 fő beiratkozott hallgatója volt, míg a teljes alkalmazotti létszám 700 fő, ebből oktató 230 fő volt.