Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

kemencék műszerezését korszerűsítették; valamint új hozaganyagtárolót létesítettek. így a Martin Acélmű a konverter beindulásáig, 1980-ig biztosította az évi 800 ezer tonnás termelési szintet, majd évről-évre csökkentették a működő kemencék számát s a diósgyőri kohászok mindenkor tanúsított fegyelmezettségével 1986-ban - nem kevés érzelmi megnyilvánulás kíséretében - az utolsót is leállították. Közben 1977 év végén - a Kombinált Acélmű alapkőletételének napján elérték Diósgyőrben az 1 millió tonnás acéltermelést. Az LKM új Kombinált Acélművének létesítésére nagy huzavona után meghozott ÁTB. határozat lehetőséget adott arra, hogy a NIKEX konkrét ajánlatok és műszaki tervek kidolgozására adjon megbízást a számításba jöhető külföldi cégeknek. Az LKM és KOGEPTERV érthető okokból kérte és ragaszkodott ehhez, hiszen nem akarták megismételni a Nemesacél Hengermű néhány évvel korábbi kálváriáit. Az akkor megfizetett tandíj kamatozott az újabb nagyberuházás kifogástalan előkészítésében és végrehajtásában, konkrétan a létesítményjegyzék pontos előirányzatában és karbantartásában, a költségek menetközbeni naprakész ellenőrzésében. Az 1976 május végére beérkezett ajánlatok közül 4 cég a teljes szállítási terjedelemre vállalkozott, ezek a Creusot-Loire (Franciaország), az IT ALIM PIANTI (Olaszország), a Thyssen-DEMAG (NSZK), és a Wellmann (Anglia) voltak. A svéd Elektro-Invest cég csak elektro-kemencére, üstmetallurgiára, folyamatos öntőműre és öntecs öntő berendezésre korlátozta javaslatát, amely belekerült a Wellmann ajánlatába. Ebben a konverter-üzemrész alvállalkozója az osztrák VÖEST-cég volt. Az üstmetallurgiai berendezésekre egyes fővállalkozói ajánlatokban a Standard Messer (NSZK) és a Vacmetall (Anglia) berendezéseit vették figyelembe. A beruházási javaslat készítéséhez alkalmas műszaki tervek és a szállítási terjedelem teljessége szempontjából a Wellmann ajánlata volt a legmegfelelőbb, így az 1976 végén benyújtott beruházási javaslat ennek alapján készült. Közben azt is elfogadták, hogy az oxigéngyár beszerzése szovjet relációból történik. Az 1977. január 13-án kelt MT. határozat szerint a fejlesztés költségelőirányzata 9.928 millió Ft volt, melyből 6 milliárd Ft az államkölcsön, a többi költségvetési juttatás volt. A nem rubel elszámolású deviza felhasználást 2.208 millió Ft mértékben engedélyezték. A tervezett gyártókapacitás 700 et/év LD-konverteracél és 220 et elektroacél. Már az engedélyokmány is előírta, hogy a termelés 50%-a minőségi és ötvözöttacél legyen. Ezen belül sav- és hőálló, ötvözött és ötvözetlen szerkezeti- és szerszám-, golyóscsapágy-, rugó-, automata-, sín-, abroncs-, tengely és egyéb különleges célú acélok gyártása szerepelt programjában.