Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között

ző minisztériumi értekezletekre olyan érvelő anyagokat készítettek, amelyek a változatos minőségi követelmények megvilágítását szolgálták. Bemutatták, hogy napi 50 féle minőséget kell ott gyártani, hogy a Martin Acélműben előző évben gyártott 183 minőség közül csak 12 olyan volt, melyből 15.000 t fölötti mennyiséget gyárthattak, ennek túlnyomó része is a tőkés piaci konjunktúra függvénye. Ezért nem képzelhető el a külső acélellátás. A Gazdasági Bizottság 1973. április 21-én tárgyalta a variációkra alapozott KGM előterjesztést, és 10.129/1973. sz. határozatában döntést között a Dunai Vasmű LD-acélmü és az ózdi Martin Acélmű fejlesztésére vonatkozó beruházások előkészítésére, míg a Lenin Kohászati Művek acélellátásával kapcsolatban 1 éves határidővel újabb vizsgálatot rendelt el 3 konkréten megjelölt változat kidolgozásával. Ezek között szerepelt a kívánatos 1,2 millió tonnás LD acélmű is, de szerepelt a Martin Acélmű 600 ezer tonnára visszafejlesztett változata 400 illetve 200 ezer t/év elektroacél-gyártás kíséretében . Diósgyőrben végtelen elkeseredéssel fogadták ezt a határozatot, az újabb egy éves bizonytalanságot, az ismételt diszkriminációt. Ujabb és újabb tanulmányokat, előterjesztéseket dolgoztak ki, főleg az akkor már igen kiterjedten működő Kohászati Műszaki Tanács részére, hogy a szakmai közvéleményt maguk mellé állítsák. A NIKEX-en keresztül konkrét ajánlati felhívást adtak ki az LD-acélműre, hogy - ha már a szovjet tanulmány készíttetését nem segítették elő - más forrásokból megbízható adatokra támaszkodhasson a következő előterv. Látták, hpgy saját minisztériumuktól semmi segítséget, megértést, semmi jót nem. várhatnak, ezért a gyár vezérigazgatója minden járható utat megkísérelt magasabb szintű kormányzati és politikai erők megnyerésére, amiben a megye vezetői támogatták. így került sor 1973. szeptemberében Vályi Péter miniszterelnök-helyettes végzetes Martin acélműi látogatására is. Tehát 1973 tavasza fordulópont volt a magyar kohászat koncepciós vitáinak történetében? Két vállalat részéről valóban így minősíthető, hiszen acélgyártásunk fejlesztésének módja eldőlt. A megvalósítás lehetősége azért még nagyon óvatos távolságba került (az ismert pénzhiány miatt), így a DV konverter-acélmüvének végleges beruházási javaslat jóváhagyására csak 1977-ben kerülhetett sor, az ózdi 300 ezer tonnát hozó „tüneti kezelés" témái közül azonnali egyetértést kapott a keverőkemence kilencedik acéltermelő egységgé való átépítése, a beruházás további teendőinek végleges javaslatát - a gyorsítási határozat ellenére - csak 1975-ben hagyta jóvá az ÁTB, 1978-as befejezéssel. Az újabb kormányszintű megmérettetés előtt az OMFB 1974. március 4én zsűrizte azt az összefoglaló tanulmányt, amelyben az 1968 évi koncepció óta történt elhatározásokat, módosulásokat beépítette, s a még hátralévő feladatokból az életképesnek tartott változatokat ismertette. Figyelembe vette a jóváhagyással megnövekedő hengerelt rúdáru mennyiséget, ugyancsak súlyt