Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

volt, ezen belül készült el a nyitott és zárt profil-hajlító berendezés és a spirálhegesztő gépsor is. 1964-ben külön lemezfeldolgozó gyáregység alakult a Dunai Vasműben, amelyre az indítékot a rostalemezgyárnak Budapestről való áthelyezése adta. Két termelőüzeme, a rostalemez és a könnyű acélszerkezet üzem termelési értéke 1964-ben 90 MFt volt, amit 134 fős létszámmal ért el. A perforált lemezek főleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemekben voltak keresettek. A könnyű, vékonyfalú acéllemezből készült ún. „csillagkeretes" raktár épületek pedig országszerte elterjedtek. A spirálcső-gyártás megindítása jelentős szerepet játszott az ország kőolaj-, gáz- és a nagyvárosok távhőellátását biztosító csővezeték rendszerek megvalósításában. A Lenin Kohászati Művekben a kohászati, vagyis- metallurgiai üzemek termelési feltételei a második 5 éves terv időszakában nem változtak, mégis mind a nyersvas, mind az acéltermelés 15—20%-kal emelkedett, nőtt a szervezettség, a begyakorlottság. Ez vonatkozott a gyár többi üzemére is. A 800.000 tonnát megközelítő acéltermelés mellett a hengerít készárutermelés 632.000 tonnára növekedett, s érdemes említést tenni a második vertikum üzemeiről is. Az acélöntvény-gyártás 16.000 tonnát, a vasöntvény-gyártás 26.000 tonnát meghaladó szinten stabilizálódott ezekben az években, s minden elvárható igényt kielégítettek a turbinaöntvényektől a kéreghengerekig. A Nagykovácsmühely termelése 4.000 tonna körül mozgott, de volt olyan év, amikor az 5.000 tonnát is meghaladta. A húzómüi termelés 9.000 tonnás szintről 15.000 tonna fölé emelkedett főleg üzemszervezési intézkedésekkel és néhány hántoló-csiszológép beállításával. A Csavargyárban gépátrendezésekkel, kisgépesítésekkel sikerült 16.000 tonnáról 23.000 tonna fölé növelni az évi termelést. A diósgyőri hengerműi fejlesztéseket azért volt célszerű a felsorolás végére hagyni, mert a gyár életének sorsdöntő tényezője volt az 1964-ben végrehajtott durvahengerműi rekonstrukció. A gyár szívének tekinthető blokksor kapacitása és üzembiztonsága határozottan fékezte már a továbbfejlődést, ezért került helyére egy nagyobb, 1.000 mm átmérőjű blokkhengersor. A rekonstrukció tervezését a KGMTI végezte, a gépgyártást pedig a Diósgyőri Gépgyár. A rendkívül nehéz körülmények közötti helyszíni munkát maga a gyár készítette elő, szervezte és vezette le. A rendkívül koncentrált beruházási-felújítási munka kitűnő előkészítésén túl az is elismerésre és említésre méltó, hogy közben a készárutermelő sorok termelését sikerült szinten tartani. 1963-ban 609, 1964-ben 617 ezer tonna volt az össztermelésük. Éppen e nagy beruházás határkövénél történt vezérigazgató változás Diósgyőrben. A rekonstrukció engedélyezésének kiharcolása és az előkészítés még Valkó Márton nevéhez fűződik. (Diplomáciai küldetése miatt kellett megválni a gyártól.) Helyét dr. Énekes Sándor vette át, aki addig a Vaskohászati Igazgatóság vezetője volt. A helyszíni végrehajtás levezénylése már az ő feladata volt, s ennek során, majd az üzem felfuttatásában s az egész gyár