Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

let meghonosítása és realizálása érdekében. Megindult a gazdaságirányításban uralkodó mennyiségi szemlélettel szemben a gazdaságosság elvének érvényesítése, a műszaki fejlesztés követelményeinek fokozott figyelembe vétele. Az ezt követő tíz év kohászati fejlesztéseit - melyek még a tervutasításos rendszerben történtek - jellemezte, hogy kategorikusan megszűnt a „vas és acél országa" jelszó, s a népgazdaság erejéből csak igen mérsékelt arányokban sikerült erre az iparágra fordítható részesedést elnyerni. A kohászati fejlesztésekért síkraszálló szakembereinknek sokszoros munkát, időt, energiát kellett fordítani, különleges diplomáciai érzékre és gyakorlatra szert tenni a legkisebb eredmény elérésért. Ez - enyhén szólva - azóta sem változott... (1986-ban, szerk.), s mégis nem lebecsülendő, s nem kevés az az eredmény, mely technológiáink korszerűsítésében, üzemeink rekonstrukciójában, új létesítményeinkben vállalatainknál ebben az időszakban elkönyvelhető. A vasgyárak fejlődése a második hároméves terv időszakában (1958-1960) A konszolidáció eredményei és a gazdasági szemlélet gyors térnyerése biztos alapokat adott a második hároméves terv célkitűzéseinek meghatározására. A kohászati üzemek természetesen alapvetően számoltak a beruházási tevékenység ismételt felgyorsításával, hiszen a Dunai Vasmű munkáinak fékezése és a régi üzemek számos kiélezett és tarthatatlan problémájának megoldás-halogatása gátolta feladataik teljesítésében. Gátolta nemcsak saját rentabilitásuk helyreállításában, hanem megrendelőik, elsősorban a gyorsan fejlődő és nagy követelmények elé állított gépipar ellátásában. A várakozások nem teljesen igazolódtak, hiszen az első ötéves terv ipari beruházásainak 15-20%-os kohászati hányadával szemben 1958-60 között 7-8%-os részesedéssel számolhatott az iparág. Igaz, hogy a tényleges ráfordítások végül is 9,2%-ot értek el. A vaskohászat egészének és a legnagyobb üzemeknek beruházásai a következőképpen alakultak a második hároméves tervben: (millió Ft-ban) Üzemek 1958 1959 1960 Összesen Dunai Vasmű 146 157 459 762 Lenin Kohászati Művek 50 97 147 294 Ozdi Kohászati Üzemek 27 77 134 238 Vaskohászat összesen 308 588 997 1893 A 3 nagyüzem együttes ráfordítása a 3 év alatt 1294 millió Ft, tehát mintegy 600 millió Ft, a beruházások egyharmada jutott a kisebb üzemek fejlesztésére is. Ez egyben az iparág szerkezetátalakítási készségét is jelezte.