Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A kohászattörténeti Szerkesztő Bizottság kérdései és Baán István válaszai az 1949-1956. közötti időszakról, iparfejlesztésről, iparpolitikáról

rendezések szállítása éppen elképzelhető lett volna csehszlovák, lengyel, esetleg NDK vonalról, azonban semmi esetre sem ilyen gyorsasággal. Kérdés: A Dunai Vasmű elhagyása esetén a magyar vaskohászatnak milyen alapvető fejlesztési lehetősége állt fenn? Válasz: Nem lehetett a Dunai Vasművet elhagyni, hiszen már a múlt rendszerben, éppen a MAVAG vezérigazgatósága komolyan foglalkozott egy új, és éppen Duna-menti vasmű telepítésével. A lemeztermelés megfelelő arányú felfejlesztésére sem Diósgyőrben, sem Ózdon nem volt lehetőség. A megvalósítás méretei, megoldásai vitathatók, az alapvető célkitűzés nem. Egyébként minden egyéb vonatkozásban is fejlődött a magyar kohászat, legfeljebb bizonyos beruházásokra hamarabb került volna sor ha a Dunai Vasmű építése nem köti le az erőket. Kérdés: Volt-e 1949-ben (most van-e) reális lehetősége annak, hogy az ipart, egyes kohászati gyártási fázisok kihagyásával, importból lássál el az ország (pl. nyersvas-buga-hangereltáru-behozatallal)? Válasz: Sem 1949-ben, sem azóta, sem a jövőben nincs arra lehetőség, hogy alapvető gyártási fázisok kihagyásával importból történjék a kohászati termékek biztosítása. Még azok az erősen vizsgált törekvések is zátonyra futottak, hogy egyik magyar üzem, például a DV (Dunai Vasmű - szerk.) lássa el a többit a hiányzó alapanyaggal. Mindez csak részlegesen, a legegyszerűbb acélminőségek és néhány öntecs, vagy bugaméret tekintetében tervezhető. Ezt sem az INTERMETAL, sem más KGST-szervezet sem tudta megoldani. Éppen a magyar ipar és acéligény sokrétűsége zárja ki ezt a lehetőséget. Az ellátási biztonság problémáján túl ez rendkívül nagy készletezési gondokat és anyagi terheket is jelentene. Kérdés: Helytálló-e az a megállapítás, hogy a Dunai Vasmű üzemeinek telepítési sorrendjét a hengersorokkal kellett volna kezdeni? Válasz: Véleményem szerint a DV üzemeinek építési sorrendje helyes volt - ha már nem lehetett még többet egyszerre építeni - hiszen a termelt acélöntecseket csehszlovákiai és lengyelországi áthengerlés után feldolgoztuk Diósgyőrben és Ózdon. Ha előbb épül meg a lemezsor, honnan lett volna anyaga? Importból reménytelen lett volna beszerezni. Kérdés: Mi okozta a kohászati beruházások jelentős költségtúllépését, (hiányos kalkulációk, betervezett munkák nagyobb ráfordítása, be nem tervezett többletmunkák)? Válasz: A beruházási berendezéseknél sokszor merül fel olyan igény, amelyre az adott üzemek nincsenek berendezkedve, s különleges pótfelszereléseket vagy munkatöbbletet igényelnek. A nagyobb ráfordításokat sok esetben az előkészítés pontatlansága okozta, aminek akkor sokkal több objektív oka volt, mint később. Nem beszélve a magyar tervezőintézetek akkor kialakuló gyakorlatáról, amiben nagyon rugalmasan és derekasan helytálltak, olyan kevés előzetes vizsgálattal indultak meg a nagyütemü helyszíni mun-