Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A kohászattörténeti Szerkesztő Bizottság kérdései és Baán István válaszai az 1949-1956. közötti időszakról, iparfejlesztésről, iparpolitikáról

eléggé zárt életét, de később, különösen a Kohóipari Központba és a NIK-be többen kerültek onnan. A MÁVAG-központ néhány évig maradt még a funkciójában, majd átalakult a B-gyár vezérkarává. Kohászok ott egyébként sem nagyon voltak (Kurján Géza bánya- és kohómérnök vezérigazgató-helyettes lett, míg vasúti szerencsétlenség áldozatává nem vált. Némethy László rövid ideig az „A" központ beruházási osztályán dolgozott.) Nem a központból, hanem közvetlenül Diósgyőrből mentek fel Szele Mihály és Árkos Frigyes, akik azonnal szerepet kaptak országos hatáskörű szervekben. Az IKART dolgozói a KOHÉRT-ben találtak helyet. Kérdés: Volt-e az országnak a fordulat után (pl. a hároméves tervidőszak és ötéves tervelőkészítés során) olyan közgazdász-kohász értelmiségi csoportja, amely képes volt a hazai kohászatot, a világfejlődéssel egybevetve áttekinteni? Válasz: Határozott véleményem, hogy bőven volt az országban a felszabaduláskor olyan kohómérnök, akiknek tudása, tapasztalata megfelelő volt az országos szakmai megítélésre és irányításra. Most eltekintek az egyes technológiai ágakban és anyagismeretben kiváló szakemberek említésétől, s akiket átfogó, irányítóképes szakmai egyéniségeknek tartottam, azok közül is csak példaképpen sorolok fel néhányat, s ezzel remélhetőleg nem sértem a többieket. A RIMA vezérkara nagyságrendileg olyan feladatot látott el, mint az egész ország kohászata, nekik személy szerint nem jelentett volna különleges feladatot az egész kör áttekintése, irányítása. Tetmajer Alfrédet, Szeles Lászlót ilyennek ismertem, de Balsay Istvánban, Temesszentandrási Guidóban már akkor több volt, mint egy üzem vezetőképessége. Diósgyőrből Szele Mihály és Árkos Frigyes megérdemelten szólhattak bele az országos iparirányításba. Igen nagyra tartottam már akkor - s egész életében igazolva láttam Simon Béla felkészültségét és képességeit, aki a kitűnő hengerész ismeretek mellett a gyári műszaki titkári, majd vezértitkári munkakörben és a tervezett új vasmű előkészítő munkájában nagyszerű átfogó és kitekintő ismeretekre tett szert. Diósgyőriekről lévén szó, kitűnő képessége mellett nem lehetett abban az időben számításba venni Weigl Ernőt, mert kitelepítési kormánybiztosi tevékenysége miatt 5 éves büntetését töltötte. A csepelieket nem igen ismertem, de sok országos szintű ügyben tapasztaltam Wilhelmb Tibor meghatározó és magabiztos megnyilatkozását, s azt is, hogy excentrikus és végképpen nem tekintélytisztelő magatartása ellenére mennyire igényt tartott Vas Zoltán is a véleményére. Az említett kohómérnököknek feltétlenül volt közgazdasági érdeklődése és ítélőképessége is, de kimondottan kohóipari közgazdászként egyedül dr. Kismarty Lórántot ismertem. Meglepő volt a számomra, amikor 1948-ban Szűcs Endrét megismertem, s a következő években együtt dolgoztunk, hogy kitűnő műszaki képessége