Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

„Tűz és acél" - Önvallomás (1986)

„Tűz és acél" -Önvallomás (1986) Az én életemben valóban meghatározó jelentőségű e két fogalom, s valószínűleg egyéni impressziók s egy élet igazolása alapján érzem a szülőföldhöz való kötődés és a hivatás jól találkozó szimbólumainak. A második világháború utolsó hónapjaiban keveseknek adódott meg az a lehetőség, hogy az ország nyugati csücskében Sopronban, az utolsó működő magyar egyetemen még folytathattuk, s befejezhettük tanulmányainkat. Néhányan közülünk büszke szeretettel viseltük egyenruhánkon a stilizált szárnyaskerék jelvényét, ami a MÁV AG ösztöndíjra utalt, s egyben arra, hogy Diósgyőrbe, számomra HAZA várnak szolgálattételre. Amikor a gyakori szőnyegbombázások után a napokig égő, izzó romoktól éjszaka is vöröslött az ég, nem egyszer mondtam társaimnak, hogy a borzalom mellett ez a látvány az otthonra, a salakhányók felett pirosló égre emlékeztet. 1945. április végén jelentkezhettem Obholczer Pál gyárigazgatónál, aki a Martin-acélmű nagy szakértelmű és tapasztalatú főnöke volt, de az itthon maradt nagyon kevés mérnök közül, mint rangidősnek, neki kellett átvenni a gyárvezetést. Amikor bemutattam neki a bombaszilánkoktól alaposan megtépázott indexemben az utolsó szigorlat pecsétjét, azt mondta: „...most menj ki a Martinba, Márton Mátyás műszakos mesterhez, s addig ne lássalak az irodában, amíg nem tudsz acélt gyártani." Köszönet ezért a parancsért, amit én nagyon komolyan vettem, s köszönet Matyi bácsinak, akitől az életben a legtöbbet tanultam, s később, magasabb beosztásaimban mindig a legbiztosabb támaszom volt az üzemben. Egy hónap múlva lecsapoltam az első adagomat, persze még sok-sok hónapig volt mit tanulni, amíg a műszakvezetőkkel azonos szintű feladatokat vállalhattam. S azután úgy hozta az élet, hogy - bár hamarosan üzemvezető lettem - sokszor adódott olyan követelmény, hogy hónapokra, félévekre ki kellett menni műszakot vezetni, ami akkor egyben azt is jelentette, hogy a legkritikusabb adagokat, néha 5 kemencéből is egy éjszaka, személyesen