Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Kricsfalvi Jenő: A Gränzenstein altárna története és műszaki leírása

Az altárnát eredetileg teljesen egyenesnek tervezték, amit a kihajtása alatt igyekeztek is betartani. A lyukasztó mérés minden valószínűség szerint kompaszméréssel történt, és igen eredményesnek mondható. Nagyobb eltérés mutatkozott az altárna pálinkási oldalánál, ahol kb. félszelvény eltolódás volt az irányból (1100 mm) mint maximum. A talpszint nem volt egyenletesen kiképezve, hanem hullámzásokat mutatott. Ennek oka valószínűleg a kihajtásból származott, de a fenntartása is gondot okozott, mert helyenkint a talp kissé duzzadt, máshol pedig a homokos részen a biztosítás süllyedést mutatott. A perecesi oldalon a +220.560 m tengerszint feletti méterről indult ki az altárna és 1400 m-nél éri el a legmagasabb nívót +223.616 m-t. Onnan esik a +222.656 m magasságban lévő pálinkási oldalig. Ennek megfelelően a fakadó vizek is két irányban nyertek elvezetést. Az altárna lejtésviszonyai azonban a többszöri átépítés, vasútjavítás, ágyazat csere következtében változást mutattak és a szűkszelvényű altárnában teknő is képződött, azt kiemelni nem lehetett, mert hiszen a vasút megemelése az altárna biztosításának alacsony volta miatt nem volt lehetséges. így pl. a perecesi oldaltól számított 150 m-ben alacsonyabb volt a szint, mint a táró szájnyílásánál. 1940. május 30-án oly nagymértékű felhőszakadás volt a perecesi völgyben, hogy az egész perecesi állomást közel V2 m magas víz borította. Az altárna fakadó vizének elvezetésére szolgáló vízárok nem tudta a nagymennyiségű csapadékvizet elvezetni és a víz az altárnába 450 m-ig hatolt be. Az említett 150 m-ben 0,6 m magas volt a vízállás a sín koronája felett. A Baross-aknáról Perecesre jövő gőzmozdonnyal vontatott vonat tűzterét elérte a víz és azt a kazán alatt kioltotta. Különösebb baj nem történt, mert a mozgó szerelvényt a maradék gőzzel sikerült kivontatni. Ezen esemény késztette arra a Baross-aknai üzemvezetőséget, hogy a perecesi állomás és altárna közötti vízárkot mintegy 80 cmrel mélyítse, hogy így felhőszakadás esetén is a vizet el lehessen vezetni az altárnából. Sajnos ezen mélyítés magával vonta azt is, hogy a Pereces-patak medrét is az újaknai vasúti hídtól süllyeszteni kellett és közben két közúti hidat kellett vasbetonból létesíteni. Ezen intézkedésekkel azonban minden további felhőszakadás vize levezethetővé vált anélkül, hogy az altárna forgalmát veszélyeztetné. * * *