Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán István: Pereces bányatelep környezete, a bánya megnyitása és a település közlekedési kapcsolatai

Az Új-akna földalatti szállítását az országban először villamos mozdonyokkal végezték. 1901-ben szerezték be az elsőt, 1909-ben pedig már 7 darabbal rendelkeztek. Az akna 1905-ben érte el a 100.000 tonnás termelést, 1910-ben a legmagasabbat — 161.660 tonnát. Az I. sz. akna szintje 212, a II. sz. akna 210 m mélységben volt. A termelést 1924-ben megszüntették. A Baross-aknán az első világháború után csökkentett termelés mellett folyt a fejlesztés. 1925-től villamos meghajtású végtelenített szállítógéppel dolgoztak. Az 1930-as évek elején mélyítették az északi és déli lejtősaknákat, 1938-ban a függőleges aknaszállítás megszűnt. A második világháború és az azt követő „széncsaták" után frontfejtésekre tértek át, s 50 m-es homlokszélességekben haladtak. Természetesen alkalmazták az akkori korszerű gépesített fejtési és vágatbiztosítási módszereket. A szénmedence egyik legsúlyosabb bányaszerencsétlensége 1947. május 2-án történt, amikor a délutános műszak dolgozóit és a széntermelést hazaszállító - 13 szenes és 9 személykocsiból álló — szerelvény egyik kocsijának karimája letört, s kimozdította az alagút biztosító támaszát. A beömlő homok egy személyszállító kocsit teljesen, egy másikat félig elborított. 11 bányász vesztette életét. Az egész telep ébren volt ezen a borzalmas éjszakán, a bányászok, tűzoltók, vasutasok a mentésen dolgoztak, a családtagok kétségbeesve várták, kiket hoznak ki élve, vagy halva. Kilencen voltak közülük perecesiek, akiket néhány nap múlva az egész lakosság és a környékbeliek nagy részvétével, a vezetők búcsúztatásával temettek el. Sírjaik a perecesi temetőben egymás mellett sorakoznak, emléküket pedig a tárna volt bejáratánál - az iskola mellett - egy bányász-szobor őrzi. Két halottat a saját falujába szállítottak, s ott temették el őket. Baross-aknán 1964. IV. negyedévében a lejtősakna alsó szakaszát „berabolták", és ezzel a régi, sok tekintetben úttörő üzem megszűnt. A külszíni berendezéseket lebontották, az építményeket átadták a parasznyai tanácsnak. Baross-akna központi helyzetéből adódóan onnan termelték és szállították ki a pálinkási, finkei és adriányi telepek szenét is. Ezeket már megszüntetés előtt Lyukóbánya felől közelítették meg, s szénvagyonának nagy részét abban az irányban hozták felszínre. Erenyő-bánya lejtősaknáját 1951-ben kezdték mélyíteni azzal a kettős céllal, hogy a diósgyőri Pecér-völgyben lévő Anna-bánya és