Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Lovász Tivadar-Pál István: Sportélet Perecesen

A PTK 60 éves találkozója az Új Bányamécs épülete előtt, 1993. komolyabb segítséget adtak Láng Miksa és Husz Jenő bányamérnökök. Amikor 1926-ban a PTK az I. osztályba került, a miskolci sajtó dicshimnuszokat zengett a gyors fejlődésről, s hangsúlyozták, hogy a legnagyobb érdem Baán Zoltán tanítóé, aki a csapat edzője, s már korábban a Diósgyőri Atlétikai Club kitűnő játékosa volt. Amikor annak esélye felcsillant, hogy a csapat NB II.-be kerülhet, új pályát, nemzetközi szabványnak megfelelőt kellett építeni. Ez a salakos pálya az erdőktől övezett környezetben, mintegy 300 m tengerszint feletti magasságban az ország legszebb fekvésű sporttelepei közé tartozott. A második világháború után teljesült az álom is, hogy az 1946-1947. évi szezonban az NB L-ben játszhatott a PTK. Eredményei között olyan bravúrok is voltak, mint a Kispest és a Ferencváros feletti 3:0-ás győzelmek. Az 1947. április 20ai Fradi-meccsen 6500 néző volt a perecesi pályán. De hát a 3. PTK gól után nagy kálvária következett. Kidőlt a kapufa - bár 17 perc alatt szabályos új kaput csináltak — a bíró nem hagyta folytatni az összecsapást. A mérkőzést újrajátszották, majd később mégis csak odaítélték a PTK-nak a 2 pontot. Ezekről a sikerekről írt hangulatos és elismerő cikket Hajdú Imre az Észak-magyarország 1993. április 17-i számában, s fényképeket és interjúkat is