Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Maczok Tibor: Népi tánccsoportok és hagyományőrzés Perecesen

A fiúk közül Maczok (Macsok) Tibor nyerte Rudabányán a „legjobb szólótáncos" címet, amellyel egy garnitúra néptánc ruha, csizma és egy nagyméretű porcelán szobor is együtt járt. Csoportunk kapott számos oklevelet, emléklapot és serleget, de hollétükről ma már semmit sem tudunk. Csoportunk repertoárjában a következő táncosok szerepeltek: Birjáni üveges tánc, Leány karikázó, Ványai csárdás, Bihari verbunkos (toborzó), Kozulenka hulán (szlovák néptánc), Mazurka, lengyel polka és Román hóra. A kozulenka hulán szlovák néptánc magyar szövegére még emlékszem, - így hangzik: „Kérsz-e sajtot kis madár, nem kell, nem kell, kaptam már, Széna közé bujtattam szép katonát, nyalkát hát bizony a tehenek végül őt felfalták." De a nagyszülők tanítottak bennünket szlovákul is például: „Sirokája Balatona, uszkija mosz neje" kezdetű dal, amely magyar: „Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta" - így már mindenki ismeri. Voltak különös páros táncok, rezgős csárdás, szólótáncok, és megkoreografálva a kalocsai lépés figura, amelyet látványosan tudtunk érvényesíteni. A lányoknak kivétel nélkül szépen csengő hangjuk volt, és vannak még akik itt élnek közülük. Az együttesünket jól egészítette ki a Solymosi János tánctanárunk által a DIMAVAG-ból hozott cigány zenekar, amely fellépésünket mindig parádésan kísérte, virtuóz prímásuk „Gólya" becenevére és a cimbalmos „brazil" nevére emlékszem. A prímás virtuozitására jellemző, hogy a „pacsirta" című dalt a hegedűt háta mögé tartva játszotta el a közönség nem kis ámulatára, vagy amikor a vonót fogta az álla alá és a hegedűt húzta rajta, ezek mind hozzájárulnak csoportunk sikeres szerepléséhez. Nagy szeretettel és tisztelettel kell szólni arról az emberről, aki bennünket ilyen jó érzékkel vezetett el a népi tánc világába. Ez az ember Solymosi János táncmester, aki nagyon jó pedagógiai érzékkel volt és van jelenleg is megáldva, hisz mindenkiből a legjobbat hozta ki a színpadon. A jó közösséghez az is hozzájárult, hogy több testvérpár is volt a csoport tagjai között, így: Cselényi Anna, Cselényi József, Gácsi Ilona, Gácsi Katalin, Kapusztik Ciliké, Kapusztik Rózsa, Maczok Anna, Maczok (Macsok) Tibor, továbbá házasságok is születtek: Prikop Paula, Kozma Józsefhé, Kenései Mária, Soltész Józsefné,