Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Bevezető

A Bollóalja mintegy 120 házából kb. 20 épült 1930 előtt, a következő 3 évtizedben 20-30, 1960 után pedig évi átlagban további l-l ház épült fel. Közben a régieket is felújították, bővítették. A Kőpad és a Beller-völgy fejlődési üteme nagyjából az előzőhöz hasonló, azon eltéréssel, hogy ezekben a szűk völgyekben kevésbé értékes lakóházak épültek. 80%-ban inkább gazdálkodni, állattartással foglalkozni akarók költöztek oda. Erényőben és a Csernaj-völgyben 1930-ig alig 15 ház volt, s ezeket elsősorban gazdálkodók lakták. Ezután, s főleg az 1950-es évektől rohamosan nőtt az építkezési kedv, s látványos volt a fejlődés is. A völgy bal oldalán mintegy 50 bányászlakást építettek üzemi szervezésű akcióban, előtakarékossággal és további törlesztéssel. Ezután beépült az Erenyő út jobb oldala, majd kialakult a Csajkovszkij utca és néhány összekötő utca is. A Csernaj-völgy irányában hasonlóan új, korszerű házakkal épült be a Kodály Zoltán utca. így Erény őben is közel 500 magán lakóház található, és ez a térség kimondottan kertváros jellegű. A kötet ezt az alig három emberöltőnyi időt kívánja bemutatni, a fennmaradt levéltári iratok, bányatörténeti dokumentumok, családi fényképek, régebben és a közelmúltban gyűjtött visszaemlékezések alapján. Középpontban Pereces áll, de ahogy növekedett, terebélyesedett a település, úgy esik szó a Ballóaljáról vagy Erenyőről és a Csernaj-völgy beépítéséről. Arról a megélhetési módról, kultúráról, településképről szólnak az egyes írások amelynek egykori hangulatát ma már csak archív fotók őrzik, XXI. század előtti állapotát dokumentáltuk, jövőjét alakítjuk, egyben aggódva szemléljük mindazt, ami Perecesen és térségében várhatóan történni fog. Pereces vasútállomása gőz mozdonnyal, 1950-es évek