Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Bevezető

így 1871-ben a perecesi bányához 31 tiszolci (vashegyi) bányamunkást küldtek. A diósgyőri bányák létszáma az 1869-es 99 főről 1871-ben 156 főre emelkedett. Pereces első telepesei az északi ércbányák szlovák munkásai közül kerültek ki (Tiszolc, Szomolnok, Aranyida, Opaka stb.), de jelentós számú osztrák, román és Erdélyből származó család is letelepedett. Az első világháborút megelőző 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságból magyar: 1367 fő német 173 fő szlovák: 691 fő cseh, lengyel: 19 fő román: 69 fő Az összes lakosság tehát 2319 személy volt 1910-ben Perecesen. A miniszteri rendeletnek megfelelően elkezdődtek a munkásoknak, tisztviselőknek otthont adó építkezések is. A bányatelep első része - 3 tisztviselői és altiszti, továbbá 30 munkáscsalád elhelyezésére - 1874-ben készült el. Ugyanakkor építettek egy irodaépületet és egy raktárhelyiséget is. Pereces legrégebbi településrésze az Erdősor, amelyet követett az Otelep, majd pedig a Tárnatér és az Iskola utca (ma Szén utca). Az itt épült lakások falai még vályogból épültek. Az 1890-es években Perecesen 32 ház épült 66 lakással. A perecesi Újtelep (ami négy utcából állt) házai már téglából készültek. E célból egy téglagyárat is létesítettek. 1902-ben 25x2, 1903ban pedig 50x2 munkáslakás épült. 1910-ben felépítettek egy 12 épületből álló kolóniát is az idegen munkások számára (Vándortelep). Pereces akkor nyerte el végleges, szinte napjainkig meglévő külső képét. A XX. század elején Pereces volt a legnagyobb munkástelep Borsod megyében, ahol 1910-ben 137 házban 2319 személy lakott. A borsodi bányatelepek közül a perecesi lakásokat kimagaslóan jónak minősítették. Míg a többi bányatelepen egyszobás lakásokban helyezték el a bányászcsaládokat, addig Perecesen célszerű kis házak épültek, általában iker elrendezésű, két család elhelyezésére alkalmas kivitelben. Az építkezéseket minden esetben a bánya finanszírozta és a lakások tulajdonjoga is a bánya kezében volt. A magánépítkezések akkor indultak el, amikor az alapító létszám kezdett nyugdíjba vonulni, s éppen úgy, mint a Vasgyárban a szolgálati lakásból 3 hónapon belül ki kellett költözni. Akik Perecesen akartak maradni, azok már időben el kezdtek építkezni a Bollóalján, a Kőpadon, vagy a Beller-völgyben.