Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)
Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története
szer váltja fel. Ez a módszer a későbbiek során eléggé elterjed, sőt egyes környékbeli könyvtárakban, például Somsályon még a felszabadulás után is megtalálható. Szigorú állományvédelmi rendelkezéseket lépetnek életbe. Kizárják a könyvtári tagságból, vagy megbírságolják azokat, akik a könyveket megrongálják vagy bepiszkítják. Az első világháború közeledtével az anyagi nehézségek miatt egyre kevesebb könyvet vásárolnak, adományokból azonban az állomány ekkor is növekszik. Az egylet most elsősorban jóléti, szociális szerepet tölt be. Fokozódik a drágaság, romlik a bányászok helyzete. A Diósgyőri Vasgyári Szemle már 1909-ben „Élni könynyű, de megélni nehéz" címmel képet ad a drágaságról. A munkások helyzete 1913-ban válik a legsúlyosabbá. Ilyen körülmények között természetesen háttérbe szorul a „Bányamécs" kulturális tevékenysége. A bányatulajdonosok, bár már a századfordulón előszeretettel hivatkoztak azokra a szociális és kulturális intézményekre, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben támogattak, lényegesen nem segítették a munkásság egyesületeit és szervezeteit. A csekély támogatást is főleg azért nyújtották nekik, mert mint a munkásság féken tartásának eszközeit tekintették őket. A Miskolci Napló az 1905-ös diósgyőri karácsonyfa ünnepségről azt írja, hogy azon 100 perecesi gyereket felruháztak. A valóságos helyzetet azonban Lauday János tanító szavaiból ismerhetjük meg: „...tíztagú család fenntartásáról kellett szerény tanítói fizetésemből gondoskodni és bizony sokszor kellett éreznem, hogy munkám nincs megfizetve. Hiába kértük, követeltük sorsunk javítását, megveregették a vállunkat és maradt minden a régiben." 11 A háborús körülmények között még nehezebbé válik a „Bányamécs" munkája, de kulturális tevékenységét kisebb-nagyobb megszakításokkal mégis folytatja. Még az első világháború kitörése előtt megépült az első állandó színpad, a könyvtár pedig a „népkonyha", majd később a „légó"-helyiségbe költözött. Személyi változás is történik, Légler József helyett Lovász Lajost választják meg könyvtárosnak. A zenekar tevékenységéhez a háború idején két esemény kapcsolódik. 1914-ben a frontra induló, 1918-ban a hazatérő perecesi bányászokat köszönti. Az őszirózsás forradalom kitörésének napján a miskolci Korona Szálló előtt Veszély Ferenc Lauday János jegyzetei (kézirat).
