Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története

Az alakulást követő éveket általában a fellendülés jellemezte. A dalárda az ország szinte valamennyi városában sikeresen szerepelt, a dalosversenyeken különböző díjakat nyertek. A színjátszók a népszínműtől az operettig mindenfajta darabot sikerrel adtak elő. A Cigány, A falu rossza, a Piros bugyelláris, a Tolonc, a Nagymama, a Bor, a Magdolna, a Gyurkovics fiúk, a Noszty fiú, az Alexandra, a Sárgacsikó, a Felhő Klára, az Iglói diákok szerepeltek a műsorban. Az előadásokhoz a ruhákat nem egy esetben külföldről (Bécs, Berlin) hozatták. Első ízben 1908-ban rendelnek folyóiratokat az olvasókör számára (Budapesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Mátyás Diák, Ellenzék). Néhány német nyelvű könyvet és folyóiratot a bevándorló, nemzetiségi bányászok részére szereznek be. Az 1910-es népszámlálás adataiból ugyanis érdekes képet kapunk a perecesi lakosság anyanyelvi megosztásáról. Az összlakosság száma: 2312, magyar anyanyelvű ebből 1367, német: 173, szlovák és cseh: 691, lengyel: 19, román 62 fő. A bányamunkások száma 600 fő. Nyomorúságos helyzetük miatt azonban sok a kivándorló, csak 1907-ben 115 bányász vándorol ki Amerikába.

10 1908-ban és 1909-ben az egylet dalosai két országos dalosversenyre készülnek (Eger, Kecskemét), s meghívást kapnak az Ózdi Olvasóegylet zászlószentelésére is. 1911-ben 12 éven felüli gyermekekből gyermekzenekar alakul, majd később ezekből a gyerekekből jön létre a híres bányászzenekar. Külön vonós- és fúvószenekar működik. 1912-ben ismét országos dalosversenyre kapnak meghívást, amelyet július 30—31-én Budapesten rendeznek. Arról, hogy részt vettek-e ezeken a találkozókon és milyen sikerrel, nincs tudomásunk. Ugyanekkor nagyszabású operaelőadás bemutatására készülnek a diósgyőri munkásétteremben. Hónapok fáradságos munkája eredményeként 1913-ban Lauday János rendezésében adják elő a „Parasztbecsület" című operát. Megszaporodnak az egyletek közötti találkozók, társas kirándulások is. A műkedvelői tevékenység mellett nem hanyagolják el a könyvtárat sem. Újabb folyóiratokat rendelnek részére (Tolnai Világlapja, Diósgyőri Hírlap) és választmányi ülésen is foglalkoznak a könyvtári munkával. Határozat születik, hogy a könyvtáros az e célra rendszeresített „könyvkiosztási naplóba" köteles a kölcsönzők nevét és a könyvek címeit beírni. Ezt rövidesen egy másfajta, úgynevezett utalványozási rend10 Lehoczky Alfréd: A borsodi szénbányászat története, 1965. II. k. 104. p.