Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)
Magyar András: A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története
A perecesi „Bányamécs" Dal- és Műkedvelő Egylet olvasókörének története MAGYAR ANDRÁS Diósgyőr hetvenöt éve jelentős helyet foglal el a magyar munkáskönyvtárak történetében. A századfordulón, a hazai munkáskönyvtárak fejlődésének kezdeti időszakában Diósgyőrben már több nagy forgalmú könyvtár működik: a „Jószerencse" könyvtára, a vas- és acélgyári alkalmazottak olvasóköre, a Polgári Dal- és Olvasókör, a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének könyvtára, valamint az akkor még a vasgyárhoz tartozó Pereces-bányászgyarmat könyvtára, a „Bányamécs". Szorosabb kapcsolat azonban csak a „Jószerencse", az alkalmazottak olvasóköre és a „Bányamécs" között alakult ki. Az együttműködésre való óhajt az alkalmazottak olvasóköre az alapszabályban is rögzíti: „...amennyiben az alkalmazotti olvasókör megszűnik, az olvasókör pénzkészlete a pereces-bányatelepi szegénysorsú iskolás gyerekek felruházásra fordíttatik." A „Bányamécs" megalakításának kísérleteivel már a századfordulón találkozunk. 1901. július 17-én nagy nyári mulatságot rendeznek az Erzsébet-kertben július 25-én, vasárnap pedig tűzijátékkal, tréfás előadásokkal egybekötött táncmulatságot tartanak. A rendezvények tiszta jövedelmét (260 korona) a létesítendő „Olvasókör-alap" javára fordítják. Az egylet megalakítása azonban még így is öt évig elhúzódik. Igaz ugyan, hogy 1903-ban megalakult a dalárda, de szervezeti keret és anyagi bázis nélkül nem lehetett életképes. Ez a felismerés vezette Lauday János bányatelepi tanítót, hogy egy dalegylet szervezése érdekében felhívással forduljon a bányatelep dolgozóihoz. A felhívásra 1906 februárjában a régi iskola helyiségében öszszegyűltek a perecesi fiatalok. Az érkezőket Lauday János tanító fogadta. Február 18-án az egybegyűlt 139 perecesi bányásznak előadta, hogy dalegyletet és olvasókört szervez, a „zengzetes magyar nyelv ápolására és a perecesiek nemes szórakoztatására". A résztvevők közül 56-an jelentkeztek működésre, 83-an pedig pártoló tagoknak. Az ezt követő júniusi közgyűlésen elfogadták az egylet alapszabály-tervezetét, amelyet a belügyminiszter 3250/ 1907. (V-a) számú határozatával 1907. február 4-én jóváhagyott.