Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese: A diósgyőr-majládi pálos kolostor

1973 augusztusában a feltárások megszakadtak. A falakat lefóliáztuk, az ásatási területet visszatemettük. Az ásatási napló utolsó bejegyzése a következő': 1973. augusztus 25., szombat. Az ásatás, illetve a betemetés utolsó napja. A 2. számú főfaltól a kerítés Ül. az úttest felé eső falak betakar ása. Az ásatás területének lekerítése a ciszterna mellett. Megjelent a dózer a majorsági épületek között. Délután a legjobb és legrégebbi munkások jutalmat kapnak - Dudás István, Oeskó László, Szunai János, Zselinszky András, Dull Zoltán. A Beruházási Vállalattól kértünk segítséget, de ezt a hét folyamán nem kaptuk meg. Amit kézi erővel meg lehetett csinálni, az megtörtént, visszatemetést nyert. A munkát befejezettnek tekinthetjük. Palástcsat és aranyozott bronz gomb A munka folytatásáról szőtt elképzelésekkel ellentétben, az 1973-ban „ideiglenesen" visszatemetett falak azóta is, immár 27 éve alusszák álmukat a szép zöld pázsit alatt. Küszöbszintjük a jelenlegi terepnél 100 cm-rel mélyebben fekszik. Elképzelhető pedig, hogy a további kutatás-ásatás során az európai jelentőségű Diósgyőri vár szomszédságában egy másik jelentős történelmi emlékkel, egy feltehetően több szintes és erődített, Árpád-kori nemzetségi kúria feltárásával gazdagodna városunk.