Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Joó Tibor: A sajóládi pálos kolostor

számú képünk mutatja be. (A pálosok pálmafáját és oroszlánjait a templombejárat felett is dombormű ábrázolja. 10. kép.) A templom Sajóládon is a kolostor déli oldalán volt és van; szentélye keletéit, a nyolcszög három oldalával záródik. A templom főhomlokzata enyhén kiugratott középrésszel és pilaszterekkel tagolt, alul a középtengelyben a pálos attribútumokkal díszített kapuzat, két oldalt egy-egy kisebb ablak, fölöttük 3 kosáríves záródású és szemöldökpárkánnyal hangsúlyozott nagy ablak. A főhomlokzat fölött emelkedik íves féloromzatokkal közrefogva a torony. A déli oldalhomlokzat egyszerű, falsávokkal és sima párkányfrízzel tagolt, a falmezőkben szegmensíves záródású, egyszerű keretelésű ablakokkal. Ez a kiképzés folytatódik a szentélyen is, amelynek három záróoldalán azonban nincs ablak. A 33 és fél méter teljes hosszúságú templomnak a szentélye hoszszúkásan nyújtott ugyan, de a 10 méteres hosszúsága, 6,5 méteres belső szélessége megfelel a szokásos pálos szentélyméreteknek és arra utal, hogy területileg is követte a korábbi, a középkori kiépítettséget. A 16,5 méteres belső hosszúságú (8,70 méter szélességű) hajó már nyújtottabb a korábbi középkor pálos templomok hajóinál, hiszen azok körében (különösen az átépítésük előtt korán elpusztult kolostorok templomainál - pl.: Szentlélek, Martonyi, Gönc, Salföld stb. - igazolható ez) rövid volt a hajó, mert nem lelkipásztori céllal, hanem szerzetesliturgia számára épült, s csak 1401-ben kapták meg a pálosok IX. Bonifác pápától a „facultatem studenti"-t (a tanulás lehetőségét), majd 1417-ben engedte meg V. Márton, hogy a pálosok nyilvá-