Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)
Joó Tibor-Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor
töredéket, s úgy véli, hogy ezek a tálalási helytó'l függetlenül föltétlenül összetartoznak, s a diósgyőri vár kápolnájában állott oltár részeit képezik. Ezzel a felfogással, nem érthetünk egyet, hiszen a diósgyőri vár kápolnáját egészen 1776-ig használták egyházi célokra; többek között 1736-ból, 1742-ből, 1746-ből vannak leírások az egyházi felszerelésekről, ekkor még állnak az oltárok stb., sőt még azt is feljegyezték, hogy a sekrestyében berendezett Szent György-kápolnában vörös márvány oltár volt. Amennyiben a vitatott nagyméretű reneszánsz márványoltár ott lett volna, azt feltétlenül feltüntetik a leírások. A pálos kolostort pedig 1739-42-ben állították helyre, a viszonylag kisméretű templomába (bővített kápolnájába) nem építettek be új, máshonnan hozott márványoltárt; az ott levő faoltárokat pedig az 1742. évi és 1786. évi leltárokból ismerjük. A középkori pálos kolostor viszont már 1526-ban elpusztult, amikor a vár még épségben állt és királyi birtokban és használatban volt. A vár XVIII. században bekövetkező pusztulása és elhanyagoltsága időszakában miért helyezték volna át a több mint két évszázadon át használatlanul, romban álló pálos kolostorba a nagyobb „oltártöredéket"? Nem fogadjuk el ezen kívül a várbeli oltárra vonatkozó feltételezést azért sem, mert egy királyi-királynői vár kápolnájának oltárán semmiképpen nem ékeskedhetett volna a középrészen egy 50-60 centiméter szélességben és kb. hasonló magasságban kiképzett idegen címer, még egy püspök címere sem, márpedig a jelen esetben egy infulás (püspöki) címer maradványai láthatók kétséget kizáróan a dombormű középrészének az alján. A két töredék hasonlósága szembetűnő, de önmagában ez éppen úgy nem bizonyítja az összetartozást, mint ahogyan az sem, hogy Balog Jolán a „Magyarországi Művészet Történeté"-ben 90 mindkét töredéket Giovanni Dalmata (más néven Ioannes Duknovich de Tragurio) saját kezű hiteles művének minősíti, hiszen ugyanakkor felveti azt is, hogy a várbeli töredék feltehetőleg Beatrix, vagy valamelyik olasz várnagyának a megrendelésére készült, míg a régebbi - a diósgyőri pálos templomból származó - töredék valószínűleg Szakolyi János csanádi püspök alapítása. Szakolyi élete végén ebbe a kolostorba vonult vissza, s az „oltárt" nyilván még püspök korában rendelte meg a szeretett kolostortemplomnak. Szakolyi (de Zokol) János személyével kapcsolatban Éber László leírta, hogy „1494-ben halt meg Diósgyőrött 90 Fülep Lajos-Dercsényi Dezső-Zádor Anna: Magyarországi Művészet Története. Bp. 1970.1. kötet. 201.
