Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Joó Tibor-Sólyom Dezső: A diósgyőri pálos kolostor

méteres szélességgel, s hajójuk hosszúsága is kb. ennek felelt meg, szélessége viszont 1-2 méterrel nagyobb. Az ismert diósgyőri (XVIII. századi) pálos templom még megnövelten sem éri el a szokásos arányokat és ha levonjuk a kerengőfolyosó szélességét és az eltávolított fal vastagságát, akkor éppen a szokásos pálos temetkezési kápolnaméretnek felel meg. Az ismert méretű szentély semmiképpen sem lehetett alkalmas, a szerzetesi közösség elhelyezkedésére sem, márpedig a középkori diósgyőri kolostor létszáma magasabb volt, mint a barokk korié. A középkor templomainak ablakai általában délre néztek és legfeljebb a keleti szentélyzáródáson és a délkeleti oldalfalon volt még ablaknyílás. A középkorban nagy jelentősége volt az égtáj-szimbolikának. Észak a sötétség birodalma, a halál országa, abba az irányba a temetőkaput nyitották. (A História Domus 60. jegyzetben idézett szövegéből láthatjuk, hogy a jelen esetben is az északi oldalon kerültek elő mind rendezett sorokban, mind egyébként is nagy tömegben csontok, temetkezési maradványok; a szerintünk temetkezési kápolnának minősített helyiség mellett - külön boltozattal védetten elhelyezve - csak egy ember csontjainak előkerüléséről tudunk, s azt tartják, hogy az alapító István nádor e kolostort temetkezési helyül építtette. Az alapítót temették általában a temetőkápolna hajójába, oldalfalába, vagy külön sírkamrába.) A templomok főbejárata dél felé, később nyugat felé nézett. Bár a barokk kori újjáépítés idején a helyreállított kápolna már a lelkipásztori munkát rendszeresen végző szerzetesek mellett a hívek céljait szolgálta és így a megközelítés az ő számukra közvetlenül is biztosítandó volt, s ezt oldották meg az északi előudvarról való beközlekedéssel, semmi sem valószínűsíti azt, hogy ezen az oldalon és az éléstár melletti beközlekedéssel volt kialakítva régebben is a pálos kolostor főbejárata. Szerzőknek a temetkezési kápolna templomként való újjáépítéséről kifejtett véleményét egyébként alátámasztja még a tanulmány lektorának jóvoltából megismert oklevéli adat (lásd: 51. jegyzetet) is, mely szerint a templomocskáról úgy vélekedtek 1742ben maguk a pálosok is, hogy egykor a halottak kápolnája lehetett. („Ecclesiola quae olim Capella mortuerum censetur fuisse.") Szükségszerűnek tartanánk a hajdani kolostorépület nyugati szárnyának egy része alatt ma is meglevő, lxl méteres pillérekkel alátámasztott boltozatú, 5x10 méteres alapterületen ismert pincerész továbbkutatását is, mert annak mind keleti, mind déli és északi oldalán elfalazások, feltöltések határozott nyomai láthatók, s a falazásmód-