Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez

A Peter és Pál apostolok képénél levő másik szöveg chronosticonja az 1716-1717. éveket mutatja, s valószínű, hogy ez a stallumok készítésének időszaka, azonban lehetséges az is, hogy a feltüntetett időpont csak a stallumsorok áthelyezésének és átépítésének, vagy esetleg a dorsalék festésének (újrafestésének) időpontját jelöli. A stallumok ugyanis eredeti rendeltetésük (szentélypad) folytán korábban feltehetően a tipikusan szerzetesi alaprajzú templom nyújtott (14,60 m hosszú, 6,80 m széles és a nyolcszög három oldalával záródó) szentélyében voltak elhelyezve, mégpedig úgy, hogy a kevesebb elhelyezési lehetőséget nyújtó és liturgiailag „előkelőbb" evangéliumi oldalon voltak a próféták (remeték) képeivel díszített ülőhelyek, s velük szemben - az ajtónyílással stb. nem tagolt - a hosszabb oldalon az apostolok képeivel díszített stallumok. A leckeoldalon elhelyezett apostolok és evangélisták korrespodáltak az evangéliumi oldalon lévő prófétákkal. A stallumok szentélybeli elhelyezésének szükségességét indokolja az is, hogy konventmiséken a szentélyben kellett elhelyezkednie a szerzetesi közösségnek. A stallumok száma kb. megfelel a sátoraljaújhelyi kolostor leggyakoribb szerzetesi létszámának is. (20-22 fő, a felosztáskor 20 fő.) Amikor a XVIII. században fokozódott a pálosok oktatói tevékenysége és a barokk újjáépítés korigényének megfelelően a szentély jelentős részét ki kívánták tölteni a többszintes - nagyszámú szoborral és faragvánnyal ékesített - főoltárral, akkor bonthatták le, illetve helyezhették át - a karzat térbeli adottságait felhasználva - a korábbi stallumokat, de egyúttal ilyen elhelyezésükkel a kórusimádság lehetőségét is elősegítették és hagyománytiszteletüket is érvényesítették. Ez a megoldás egyébként hazánkban nagyon ritka, s ilyen számú és főleg díszes, ikonológiailag összehangolt stallum orgonakarzaton való elhelyezéséről nem is tudunk. A chronosticon által jelölt időpont egybeesik az oklevelesen is bizonyított oltárépítési, berendezés-felújítási időszakkal. Strőcius - a szerződése és elszámolása szerint - az oltárokon kívül csak egy „kupolás" trónust és a ministrálók számára - lépcsőzetesen elhelyezett - díszített székeket készített a szentélybe, ezek semmi esetre sem azonosak a már 1786-ban is az orgonakarzaton található stallumokkal, azokat nyilvánvalóan Pintér pálos atya és társai készítették, festették, illetve építették át! A figurális és szöveges háttámlák és díszítményeik alapos és szakszerű vizsgálata feltétlenül további támpontot nyújt majd a kialakítók személyére, munkájára, a különböző korok jellegzetes stílusjegyeiből levonható következtetésekre is.