Dobrossy István - Viga Gyula (szerk.): A pálosok építészeti és művelődéstörténeti emlékei Borsodban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 8. (Miskolc, 2000)

Joó Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez

1672-ben az Egyed napi búcsúnál kirabolták a kolostort. 1674-ben az 1673-ban agyonvert Cseppelény György atya „romlatlan holt testét a farmosi temetőből kiemelvén, a Rákóczi által ezen eset örök emlékéül épített kápolna (az ún. Rákóczi kápolna) sírboltjába eltemették."

27 1678-ban Olaszi, Zsadány és Sára helységeket a tőketerebesi pálos birtoktól elszakították és az újhelyi kolostorhoz csatolták. 1679. március 23-án Thököly emberei Szaláczy Ferenc és Kassai István vezetésével (mintegy 600 fő) megtámadták és délelőtt 10 órától sötét estéig ostromolták a kolostort, három oldalról is támadván, de Bessenyei Márk és Szörény Ágoston atyák 30 emberrel oly vitézül védekeztek, hogy a klastrom, a templom, a szomszédos házak és a csűr leégése ellenére sem tudták az ostromlók az épületet elfoglalni és végül is elvonultak.

28 1690-ben Barlógh István Vitány falut 20000 forintban a kolostornak hagyományozta. 1693-ban Murányi István, Nádasdy László adakozásaiból gyarapodtak. 1696-97-ben a toronyba értékes harangokat tettek. 1698-ban építették a kolostor második emeletét.

29 1700-ban a sátoraljaújhelyi kolostor a még meglevő öt (Máriavölgy, Bánfalva, Elefánt, Pápa és Sátoraljaújhely) pálos kolostor közé tartozott.

30 1706-ban II. Rákóczi Ferenc a klastromot alapjáig leégetni rendelte, nehogy abban Rabutin vezérlete alatt Kassa ostromára siető császári hadak magukat megfészkelhessék, de Károlyi Sándor gróf Rákóczi vezére - e parancsnak nem engedelmeskedett, s a tűzre ítélt épületeket megmentette.

31 1716-36 között a templom számára új berendezést készítettek el, így 1716-17-ben készültek a karzati stallumok a később ismertetett chronosticon szerint.

32 1716-1721 között készültek el Strécius János György lőcsei szobrász műhelyében a tabernákulummal ellátott főoltár és szobrai, 1733-1735 között a Güntzl János eperjesi szobrász 27 Dongó i. m. 299. 28 Dongó i. m. 285., illetve a 299. lapon, és Kisbán E. idézett műve 249. Dongó Gyárfás a hivatkozott részben Szirmay Antal: „Notitia Historica, Politica, Oeconomica Montium et Locorum Viniferarum Comitatus Zempleniensis" című könyvének 52. §át közli latinul és magyarul is. 29 Kisbán i. m. 299. és Dongó Gyárfás i. m. 285-286, 299. 30 Kisbán i. m. 1.181. Péterfi 6. jegyzetben említett műve, II. 283. 31 Dongó Gyárfás: 34. jegyzetben i. m. 299. és Kisbán E. I. 316. 32 A chronosticon megfejtése Joó Tibor cikkében, Művészet, 1972. 7. szám.